Az a csodalatos dolog tortent, hogy Aronka nehany nappal ezelott 10 honapos lett :-) Minden napra van valami uj tudomany, van, hogy egy napra tobb is. Nemreg peldaul azzal kapraztatott el minket, hogy elkezdett tapsikolni, es meg aznap kapaszkodva allva (amit mondjuk eddig is tudott mar) rugozott le es fel. Tegnapelott ment el Adam es Natalie (sogor es sogorno), 8 napot voltak itt es erdekes volt latni, hogy csak ez alatt a par nap alatt is mennyit valtozott Aron. Elkezdett peldaul halandzsazni. Eddig is adott ki hangokat, mondta, hogy mamamama, dadada, bumbum, meg a tobbit, sikoltozott, ha ugy tartotta kedve, de most olyanokat csinal, hogy ossze-vissza rakosgatja a hangokat, olyan, mintha valami titokzatos afrikai nyelven beszelne :-)
Ha mondom neki valamire, hogy nem, akkor abbahagyja es razza a fejet, hogy "nem" (majd 2 perc mulva ujra csinalja a dolgot:-). A kezein kivul a labaival is tapsol, ugy, hogy pelenkazas kozben megragadja es osszeutogeti oket (ami elegge megneheziti a pelenkazas folyamatat), a furdetes utan a pelenkazon a torolkozot vadul razza, letakarja a fejet, varja, hogy kerdezzuk: "Hol van Aron?" (valamelyik nap ugyanezt a kajaval teli tallal is eljatszotta:-).
Nagyon orultem annak is, hogy jol kijott a vendegekkel. Feltem, hogy nagyon felborul a napja es esetleg meg lesz zavarodva a joves-menestol, meg hogy a szobajaban alszunk, de nem volt kulonosebb gond.
Sok helyen megfordultunk, amig ott voltak a vendegek: elmentunk megnezni Whistlert, ami egy hires es nagyon jo siparadicsom Vancouvertol ugy 1.5 oranyira. A hegyre nem mentunk fel, senki nem akart sielni, igy csak Whistler Village-et neztuk meg. Az ido kicsit borus volt es nem minden bolt volt nyitva, szoval nem volt olyan nagy elet, igy csak setalgattunk kicsit, kajaltunk es jottunk is vissza. Viszont az autout alatt nagyon szep dolgokat lattunk, mar azert is megerte. Elmentunk megnezni egy halaszfalut is, Stevestont. Itt is jot setaltunk, ettunk stb. Egyik este Rom, Adam es Natalie felmentek a Grouse hegyre, ami szinten egy sielos hely, de ok a kilatasra voltak kivancsiak. Egy ugynevezett cable car vitte fel oket a hegyre, es mar azert is fizetni kellett, hogy egyaltalan megnezhessek magat a helyet, ez fejenkent 40 dollarba kerult, ami szerintem elkepeszto, dehat Vancouver nem az alacsony arairol hires, barmirol legyen is szo. A latogatok elso napjan, amikor Romnak meg dolgoznia kellett, bevittem oket a belvarosba, megutattam a Beach Avenue-t, ahol erkezesunk utan ugy 2 honapig laktunk. Gyonyoru ido volt, jot setaltunk a parton, elmentunk abba a dinerbe is, ahol anno meg terhesen Rommal vasarnaponkent ebedeltunk. Erdekes volt ujra visszamenni ezekre a helyekre.
Aztan ott volt az eskuvo... Rommal par honapja kitalaltuk, hogy a dolog hivatalos reszet itt intezzuk el, mert Magyarorszagon eleg bonyolult kulfoldivel hazassagot kotni. Legalabb ketszer oda kellene menni, egyreszt az engedelyt kerelmezni, masreszt, hogy az anyakonyvvezetovel beszeljunk. Mivel az eskuvot jovo augusztusban akartuk es mi csak jovo nyaron megyunk vissza Angliaba, nem biztos, hogy a hivatalos dolgokat idoben el tudtuk volna intezni, igy jobbnak lattuk ugy csinalni a dolgot, hogy itt osszehazasodunk es otthon is lesz egy eskuvo, baratokkal es rokonokkal, de a hivatalos ceremonia nelkul. Ettol fuggetlenul elkepzelheto, hogy lesz egy informalis ceremonia, csak a hangulat kedveert :-)
Tehat az eskuvo aprilis 8-an volt, megpedig reggel ugy 9 tajban :-) Azert ilyen koran, mert helyszinkent a Bloedel Floral Conservatory-t valasztottuk, ahol csak nyitas elott vagy zaras utan lehet a eskudni. Mivel a zaras utani orak Aronkanak mar nem jatszanak, a reggelt valasztottuk. Nehany hete elmentunk megnezni magat a helyet: ez a Madar-es novenyhaz egy nagyobb parkon belul helyezkedik el (Queen Elizabeth Park). Szeretem, hogy Vancouverben ilyen sok park van. Az emberek nagyon figyelnek a kornyezetukre, a hazak kertjeitol kezdve a parkokon at az erdoig minden nagyon szepen nez ki es apolt (de persze azert itt is vannak lepusztult varosreszek). Ez egy kisebb, kor alaku epulet, sok madarral, kulonleges novenyekkel. Aronka imadta a helyet: a szineket, a hangokat es az erdekes allatokat :-) A papirugyek intezese kb. 10 percet vett igenybe: bementem egy autos biztositasokat is intezo irodaba, odaadtam a nocinek az utleveleket, potyogott valamit a gepbe, majd a kezembe nyomta az engedelyt. Az interneten talaltam egy listat az anyakonyvvezetokrol, kivalasztottam egyet (a nocinek a vezetekneve "Laszlo" volt, pontosabban "Laslo", ferje Magyarorszagon szuletett, aztan a csaladnak a zsidouldozesekkor sikerult az orszagbol elmenekulnie), irtam neki e-mailt, kerdezte, mikor es hol akarjuk az eskuvot (nincs varakozasi ido, a limit csak annyi, hogy a papir kiallitasatol szamitva 3 honapon belul kell osszehazasodni), mindent lebeszeltunk es ennyi volt. Nem ugy mukodik, mint otthon, hogy elmesz a hivatalba es ott van a ceremonia, hanem BC tartomanynak vannak kijelolt anyakonyvvezetoi, akiket fel lehet keresni es ok oda mennek, ahova kered, akar a lakasukon is lehet az eskuvo. A helyszinrol fogalmunk sem volt egy ideig, mert ugyebar nem akartunk nagy eskuvot, de arra gondoltunk, hogy azert megis emlekezetesse kellene tenni. Evelyn baratnom aztan meselt az o eskuvojukrol es a fent emlitett helyszinrol, igy jott az otlet. Adam es Natalie voltak a tanuink, Kati es Craig is eljottek, szoval nagyon aranyos kis csaladias hangulata volt a dolognak, minden tokeletes volt. Adam csinalt videot, Ros es John kuldtek egy kepet magukrol keretben, hogy ok is ott lehessenek a ceremonian :-) es mondanom sem kell, hogy a fiuk mit ossze okorkodtek a keppel - alig varom, hogy lathassam a video vegleges, vagott valtozatat. A ruham turkizkek volt, egy kremszinu cipovel es egy bezsszinu blezerrel. Rom is vett egy szep uj oltonyt, mert amugy is kellett neki. Szerintem nagyon jol neztunk ki :-) Aronka is szepen feloltozott, majd felalomban vegignezte, ahogy anyukaja es apukaja orok huseget fogadnak egymassal. A gyuru termeszetesen nem ment fel, ami okozott egy kis vidamsagot. A ceremonia utan meg fotozkodtunk kicsit a parkban (gyonyoru ido volt), Katitol kaptunk egy nagyon szep tortat (aminek az evesevel nem tudtam leallni, annyira finom volt), majd hazamentunk. Kis pihi utan beszeltunk Skype-on anyosomekkal, koccintottunk, megnezegettuk a kepeket, majd delutan taxiba pattantunk es a Cactus Club nevu etterem fele vettuk az iranyt, ami a mar emlitett, szepseges Beach Avenue-n van. Allitolag nagyon jo hely, de mi sajnos nem jutottunk be, mert nagyon sokat kellett volna varni a sorban (foglalast pedig elozoleg nem fogadtak el). Igyhat atmentunk a szemkozti seafood etterembe, aminek a nevet sikerult elfelejtenem, sebaj. Aronka ekkorra mar total fel volt porogve es segitett leszedni a pincereknek az asztalokat :-) Ettunk mindenfele finom tengeri herkenytyuket, majd hazafele vettuk az iranyt. En jo hulla voltam a vegere, mert mar elozo ejjel sem sikerult aludnom, izgultam... nem mintha amugy aludnek mostanaban, mert Aronka 2x felkel ejjel. Hozzaszoktam, csak mindig van 1-2 nap, amikor kijon rajtam a faradtsag es akkor nagyon morcos tudok lenni.
Hamar eltelt ez a par nap, de tenyleg nagyon jo volt. Tervem volt, hogy majd egy rakat magyar kajat fozok, de annyira faradt voltam, hogy csak egy sima pogacsara futotta az energiambol, amugy meg pizzat, leveseket meg hasonlo egyszeru kajakat ettunk (de a pogacsanak nagy sikere volt!). Estenkent jokat beszelgettunk, jatszottunk a Cranium tarsasjatekkal, jokat mualttunk :-)
Igerem, a kovetkezo bejegyzes osszeszedettebb lesz, es azt is, hogy nem kell ra honapokat varni!
