Nahat, megint nem irtam egy ideje :-)
Mi tortent az elmult 1.5 honapban? Hat, peldaul voltunk Ottawában, Kanada masik felen... Nem tudom irtam-e arrol elozoleg, hogy nem kis bonyodalmakba utkoztunk a tartozkodasi engedelyem meghosszabbitasaval kapcsolatban. Eleg uncsi, de azert leirom :-) Szoval mikor tavaly idejottunk, az utlevelembe kaptam egy kis papirkat (ez maga a tartozkodasi es a munkavallalasi engedely), illetve azt mondtak a repteren, hogy juniusban lejar az utlevelem, ezzel egyutt majd meg kell hosszabbitanom az engedelyt is. Tavaly decemberben eszunkbe is jutott a dolog, de akkor ugy gondoltam, hogy jaj, hat van meg fel ev, raerunk meg elintezni... Aztan januarban gondoltam beleasom magam a temaba, hogy jo elore el legyen intezve a dolog es hogy ne kelljen rohanni... Nos, most ugy all a dolog, hogy uj tartozkodasi engedelyem meg nincsen (az ugyintezes mar folyamatban van) es a regi majus 7-en lejart... Szoval januarban gondoltam kerek egy idopontot a nagykovetsegtol, de kiderult, hogy tavaly nyar ota mar csak az ottawai nagykovetsegen csinalnak utlevelet. Ottawa es Vancouver kozott 3550 km van, ami mondjuk egy Mongolia-Magyarorszag tavolsagot jelent. A repulout 5 oras es 3 oras idoeltolodas van. A jo hirt, hogy Ottawaba kell repulnom egy hulye utlevel miatt az is fokozta, hogy mar januar elejen elfogyott az osszes aprilisi idopontjuk is, az utlevel pedig a kerelemtol szamitva 6 het mulva van meg, gyorsitast pedig csak otthoni, szemelyesen torteno ugyintezes soran lehet kerni. Kozben arra is rajottunk, hogy a tartozkodasi engedelyem nem am juniusban jar le, amikor az utlevelem, hanem majus elso heteben es ujat kerelmezni legkesobb egy honappal elobb lehet, de ehhez kell egy ervenyes utlevel... Sikerult kibuliznom, hogy kapjak egy elobbi idopontot, bar a no ugy fogalmazott, hogy probaljak meg az adott napon nyitas elott megjelenni es megprobaljak elintezni a dolgot, de nagyon ugy volt fogalmazva, hogy nem garantal semmit. Kozben meg a szuletesi anyakonyvi kivonatomat is be kellett otthonrol szereznem (ami amugy januarig nalam volt, de aztan a csalad egy otthoni ugyintezes miatt elkerte). Idokozben egy jobaratom cimboraja, Istvan pont ide keszult jonni elni, Vancouverbe, igy kapva kaptam az alkalmon es megkertem, hozza el o. Hat, el is hozta, majd vissza is vitte, mert hogy nem engedtek be az orszagba... Szegeny sracot meg a baratnojet 2 napig ugymond fogva tartottak (raadasul egymastol kulon), bunkon bantak veluk, mindenuket szetpakoltak, a laptopjukba is belemasztak, meg engem is felhivtak, hogy kikerdezzenek, mit tudok roluk, majd kozoltek veluk, hogy irany vissza. Aztan postan megkaptam a kivonatot, de a korabbi idopont ugrott, igy a legkorabbi idopont, amit adni tudtak, az az aprilis 25. volt. Jo sokba kerult ez a kis kiruccanas, mert Rom es Aron is jott velem, repulore kellett szallni es meg egy ejszakat ott is kellett toltenunk, mert az idoeltolodas miatt nem ertunk volna a nagykovetsegre meg zaras elott sem... En probaltam a jo oldalat nezni a dolognak, arra koncentraltam, hogy legalabb megnezzuk Ottawat. Rom nem probalta a jo oldalat nezni, o csak morcos volt (retteg a repulestol). Aronka kis aranyos volt - a repulon a tobbi utas mar beszallaskor vagta az arcokat, mikor meglattak, hogy egy babaval kell 5 oran at utazniuk, de a vegen komolyan mondom, hogy tobben odajottek es mondtak megkonnyebbulten, hogy nahat, milyen jol viselkedett ez a baba stb. Mondjuk engem nagyon lefarasztott az ut, es jo, hogy pl. odafele nehany orat aludt is Aron, de az ebren toltott ido az eleg faraszto volt nekunk, mert folyamatosan szorakoztatni kellett, ami eleg nehez ugy akkor, amikor alig van hely es a gyerek az ember oleben kell, hogy utazzon. Sokszor volt nyugos, de nagyobb siras meg igy sem volt szerencsere. Aronka sok uj rajongot szerzett. Total odavolt a csinos legikisasszonyokert, akik 10 percenkent jottek oda ot megdogonyozni, o meg szemezett veluk es vigyorgott ezerrel. A mogottunk ulo sorokban ulokkel folyamatosan kukucsolt, nagyon cuki volt. Nagyon keson ertunk oda es masnap mar koran kelni kellett. A hotelben Aron a nagyagyon aludt velunk, ugyhogy en kb. semmit nem tudtam pihenni, mert nagyon eberen aludtam (nem is neveznem alvasnak). A nagykovetsegen amugy nagyon segitokeszek voltak es bar kicsit bonyolultan, de sikerult elintezni, amiert mentunk. Aztan setaltunk egyet, megneztuk a varost. Ottawa eleg uncsi helynek tunt, de a Parlament koruli reszek nekem nagyon tetszettek, foleg az epuletek. Maga a Parlament is szep. Az epulet elott epp valami tuntetes zajlott, az abortusz mellett helyet foglalo holgyemenyek hangoskodtak, kicsit arrebb pedig nyugdijasok uldogeltek abortusz -es homoszexualitas -ellenes kepekkel es feliratokkal. A maszkalas utan beultunk egy helyre, ami igen szakadt volt, viszont a kaja nagyon finom volt, pl. mindenfele libanoni dolgok.
A hotel amugy, ahol voltunk nagyon fura volt. Olyasmi stilusa volt, mint az elso lakasnak, amiben tavaly laktunk, miutan Vancouverbe erkeztunk: ilyen 70-es evek style, kicsit szedett-vedett.
Mas. Aronka junius 10-en 1 eves lesz... Jo lenne valami unneples, de ugyebar a csaladtol tavol vagyunk, itt pedig eleg vegyes osszetetelu az ismeretsegi kor, korabeli cimborai pedig nem nagyon vannak Aronkanak. Lehet, hogy az lesz, hogy harmasban unneplunk, annak viszont megadjuk a modjat! Szeretnek valami egeszseges tojasfeherje -es tejmentes tortat sutni, az ajandekon pedig meg mindig gondolkodunk. Tudom, hogy az 1. szulinap inkabb a szuloknek (leginkabb az anyukaknak) nagy szam es a gyerek ugysem fog emlekezni semmire, de megis...
Aronka amugy nagyon jol van, leszamitva, hogy az elmultt 1.5 honapban volt par lazas nap, de nem is tudtuk mi baja, mert semmi mas panasz nem volt. Elvittem dokihoz, de azt mondta, nincs semmi baj. Most megint beteg, de laza nincs, csak folyik az orra nagyon meg most kohogni is elkezdett, ugyhogy szerintem lesz meg egy latogatasunk a dokibacsinal. Egyre anyasabb, mindenhova jon utanam, fel akar jonni hozzam, ha pedig fent van, le akar menni, es igy tovabb... Mostanaban nagyon foglalkoztatjak a kutyak, a laba, a tapsikolas (kezzel es labbal, illetve az en kezeimet is meg szokta ragadni es tapsoltat). Volt ugy 2 het, amikor pedig a kedvenc elfoglaltsaga az volt, hogy birizgalta a sajat szempillajat es a mienket is. Folyamatosan hajtogatja, hogy "Dada", Rom marha buszke. A Mamazas neha jobban megy, neha kevesbe, egy idoben voltam Nana is. Kb. minden heten van egy "szo", amit folyton hajtogat, nemreg ez a "NGAN" volt. Most probalgatja mondani, hogy lampa, nagyon aranyos, ahogy erolkodik. Ert egy csomo mindent, hogy hol a lampa, porszivo, virag, fa, vauvau, hamham stb. Mindenre mutogat.
Most, hogy taknyos volt, kenytelenek voltunk hasznalni az orrszivo porszivot, amit Ancsikatol kaptunk. Szegneyke, mikor eloszor csinaltuk neki, nagyon kiakadt :( Utana hosszu perceken at ilyen nagyon mergesen szidta a porszivot, csunyan nezett, mutogatott ra (mi meg alig birtuk visszatartani a rohogest). Most ugy vagyunk a dologgal, hogy a porszivo valamiert nagyon erdekli, az orrszivo csovevel is jatszik, sot, ha mondom neki, hogy most kiszivom az orrat ("meg a Mama orrat meg a Tibi baba orrat" - hogy ne erezze, hogy egyedul o szenved, szegenyke), akkor nem menekul, hanem erdeklodo, meg odajon az olembe stb. Mikor bekapcsolom meg nezi is, hogy mi tortenik, aztan ahogy elkezdem neki csinalni, nagyon sir, de nem menekul, csak ficankol. Szegenyke, remelem egy nap mar nem lesz kiborulva tole (es azt is remelem, hogy ez a taknyossag elmulik vegre).
Tegnap pedig tett 1, azaz egy darab lepest! A butor menten valo maszkalast mar tokeletesre fejlesztette, alldigall is par masodpercig, ugyhogy a kovetkezo projekt most mar tenyleg a jaras lesz. Illetve mostanaban azzal szorakoztatja magat es minket, hogy hatrafele maszik :-) Nagyon elvezi, es mindennek nekimegy.
Mostanaban igyekszem ot tobbet vinni gyerekek koze, ami neha nehez, mert allando kisbaratai nincsenek, mivel az itteni ismeroseinknek vagy nincsenek gyerekei, vagy ha vannak is, nagyobbak, mint Aron. Igyhat marad a helyi kozossegi haz eneklos-jatszos gyerekprogramja, meg a jatszoter. Aronka imad hintazni, mindig reklamal ha kiveszem belole (azelott hetekig nulla reakciot olvastam le az arcarol, miutan betettem a hintaba. Ido kell neki, mire eldonti, hogy mit gondol a dolgokrol, de emberekkel is igy van: bamulja oket meredten ugy 3 percig, latszik rajta, hogy nagyon elmelkedik, es aztan kezd csak feloldodni. Kivetelt kepeznek a szep nok, ugyebar. Azoknak megy a mosoly kb. egybol.
Az elmult hetvege eleg surure sikeredett, mert szombaton egy fesztivalra mentunk, vasarnap pedig vendegsegbe. A szombati program, az ugynevezett European Festival volt, amit itt rendeztek nem messze tolunk az egyik kisebb stadionban, amit innen az ablakunkbol is lehet latni. Nagyon szep ido volt, ugyhogy fogtuk Aronkat meg az uj, meno kis nyari sapijat es elsetaltunk a helyszinre. Velunk jott Andy is, Rom kollegaja/baratja Angliabol, aki epp itt volt munkaugyben. Mondjuk maga a rendezveny kicsit csalodas volt, a 10 dollarert tobbet vart volna az ember. Volt a Duna Delinek egy satra (magyar elelmiszerek itteni forgalmazoja), a Hungarian Cultural Society-tol jott magyarok pedig langost es gulyast arultak. A langos nem volt valami finom, az enyem sokkal jobb :-) Ezen kivul voltak meg magyar neptancosok, de errol sajnos lemaradtunk, mert Aronka epp alukalt otthon, igy csak kesobb tudtunk elindulni. A stadion egyik vegeben voltak a kulonbozo orszagok asztalai, az asztalokon pedig az adott orszag jellegzetessegei, szorolapok, az asztal mogott pedig nepviseletbe oltozott emberkek. Szoval setalgattunk, langosoztunk, neztuk a fellepoket, talakoztam par itteni ismerossel, aztan hazamentunk. Vasarnap kibuszoztunk Kitsilano Beach-re, ahol mar tobbszor voltunk, de ezuttal nem a parton koszaltunk, hanem vendegsegbe mentunk egy Jenn nevu nocihez, akit amugy nem ismertunk elozoleg, csak egy amerikai ismerosom ugy gondolta, hogy jo otlet lenne, ha o megismertetne minket egymassal, mivel mindketten kisgyerekesek vagyunk es itt elunk Vancouverben. A noci amugy amerikai, a ferje pedig kanadai es van egy 15 honapos kislanyuk. Rom tobbszor megjegyezte, hogy hat ez nagyon fura, hogy ugy megyunk oda, hogy nem is ismerjuk oket, meg hogy ez milyen kenyelmetlen (angol a lelkem, ezt ne felejtsuk el:), de en nagyon kivancsi voltam es orultem, hogy Aronkanak lesz vegre egy kis jatszopajtija (nem mintha ebben a korban a gyerekek kepesek lennenek egyutt jatszani, de mindegy). Aztan vegul o volt az, aki tok jol erezte magat, en pedig bar jol elvoltam, nagyon faradtnak ereztem magam (nem sokat aludtam az elotte valo par ejjel Aronka taknyossaga/kelegetesei miatt). Volt a csaladnak ket nagyobb kutyaja. Kivancsi voltam, Aron mit szol majd hozzajuk, mert bar imadja a kutyakat, de leginkabb csak a tavolbol. Mosolyog es mutogat rajuk es valami, a "vauvau"-hoz hasonlo dolgot is szokott mondani, mikor meglat egyet, de egyszer egy noci felemelte es kb. Aronka arcaba tolta a kutyajat, mire persze Aron nagyon megijedt. De most a ket kutyat nagyon nagy erdeklodessel fogadta, sot, az egyik utan maszott is ezerrel es fogdosta a labat. Ez a kutya nagyon kis gyenged volt mindket babaval, ez nagyon aranyos volt, latni lehetett rajta, hogy szereti a kis "gazdijat", bujt hozza, figyelt ra (es lenyalogatta az arcarol a kajamaradekot, mondjuk ez annyira nem volt gusztusos).
A fent emlitett kutyas noci akciojarol jut eszembe, hogy agyamra mennek azok az idegenek, akik kerdezes nelkul fogdossak Aront. Nem vagyok egy finnyas ember, de az milyen mar, amikor a jatszoteren, utcan, liftben stb. olyan ember, akit Aron meg eleteben nem latott, tok kozel megy hozza es elkezdi varatlanul fogdosni a karjat meg simogatni a kezet? Az illeto mit szolna, ha valaszul en is ugyanezt tennem vele? Az ilyentol a gyerekek nagyon meg tudnak ijedni, meg akkor is, ha elotte normalis tavolsagbol mondjuk ramosolyogtak az illetore. A multkor peldaul a jatszoteren egy noci a hintaban ulo Aronka ele tette a kisunokajat es megfogta eroszakkal a kislany kezet, hogy simogasd meg a kisfiu fejet (a kislany nem akarta, Aron is reklamalt). Erre odajon a nagypapa is, aki latva, hogy Aronka sir, jo kozel megy az arcahoz es megsimogatja - na, ettol aztan megjobban rakezdte. Szerintem az a normalis, hogy ha miutan a baba kello idot eltoltott valaki tarsasagaban, o maga kezd el kozeliteni vagy megprobaljuk, hogy akar-e az illeto olebe menni, de ezek a pofatlan, kerdezes nelkuli ramaszasok megorjitenek. Ha ide vendeg vagy nem tul gyakran latott ismeros jon, akkor Aron mindig eloszor csendben figyeli az illetot es aztan magatol feloldodik, egy ora mulva mar hozza is er az illetohoz, de ehhez tenyleg az kell, hogy a maga tempojaban ismerkedjen az emberrel. Egy szo, mint szaz, el a kezekkel a gyerekemtol, idegenek! :-)
Na, ez jo hosszura sikeredett! Eeeees, Aronka szulinapja alkalmabol szinten gyartok egy hasonlo hosszusagu bejegyzest, es a jeles esemeny utan is igyekszem majd gyakrabban irni. De tenyleg...
Mi tortent az elmult 1.5 honapban? Hat, peldaul voltunk Ottawában, Kanada masik felen... Nem tudom irtam-e arrol elozoleg, hogy nem kis bonyodalmakba utkoztunk a tartozkodasi engedelyem meghosszabbitasaval kapcsolatban. Eleg uncsi, de azert leirom :-) Szoval mikor tavaly idejottunk, az utlevelembe kaptam egy kis papirkat (ez maga a tartozkodasi es a munkavallalasi engedely), illetve azt mondtak a repteren, hogy juniusban lejar az utlevelem, ezzel egyutt majd meg kell hosszabbitanom az engedelyt is. Tavaly decemberben eszunkbe is jutott a dolog, de akkor ugy gondoltam, hogy jaj, hat van meg fel ev, raerunk meg elintezni... Aztan januarban gondoltam beleasom magam a temaba, hogy jo elore el legyen intezve a dolog es hogy ne kelljen rohanni... Nos, most ugy all a dolog, hogy uj tartozkodasi engedelyem meg nincsen (az ugyintezes mar folyamatban van) es a regi majus 7-en lejart... Szoval januarban gondoltam kerek egy idopontot a nagykovetsegtol, de kiderult, hogy tavaly nyar ota mar csak az ottawai nagykovetsegen csinalnak utlevelet. Ottawa es Vancouver kozott 3550 km van, ami mondjuk egy Mongolia-Magyarorszag tavolsagot jelent. A repulout 5 oras es 3 oras idoeltolodas van. A jo hirt, hogy Ottawaba kell repulnom egy hulye utlevel miatt az is fokozta, hogy mar januar elejen elfogyott az osszes aprilisi idopontjuk is, az utlevel pedig a kerelemtol szamitva 6 het mulva van meg, gyorsitast pedig csak otthoni, szemelyesen torteno ugyintezes soran lehet kerni. Kozben arra is rajottunk, hogy a tartozkodasi engedelyem nem am juniusban jar le, amikor az utlevelem, hanem majus elso heteben es ujat kerelmezni legkesobb egy honappal elobb lehet, de ehhez kell egy ervenyes utlevel... Sikerult kibuliznom, hogy kapjak egy elobbi idopontot, bar a no ugy fogalmazott, hogy probaljak meg az adott napon nyitas elott megjelenni es megprobaljak elintezni a dolgot, de nagyon ugy volt fogalmazva, hogy nem garantal semmit. Kozben meg a szuletesi anyakonyvi kivonatomat is be kellett otthonrol szereznem (ami amugy januarig nalam volt, de aztan a csalad egy otthoni ugyintezes miatt elkerte). Idokozben egy jobaratom cimboraja, Istvan pont ide keszult jonni elni, Vancouverbe, igy kapva kaptam az alkalmon es megkertem, hozza el o. Hat, el is hozta, majd vissza is vitte, mert hogy nem engedtek be az orszagba... Szegeny sracot meg a baratnojet 2 napig ugymond fogva tartottak (raadasul egymastol kulon), bunkon bantak veluk, mindenuket szetpakoltak, a laptopjukba is belemasztak, meg engem is felhivtak, hogy kikerdezzenek, mit tudok roluk, majd kozoltek veluk, hogy irany vissza. Aztan postan megkaptam a kivonatot, de a korabbi idopont ugrott, igy a legkorabbi idopont, amit adni tudtak, az az aprilis 25. volt. Jo sokba kerult ez a kis kiruccanas, mert Rom es Aron is jott velem, repulore kellett szallni es meg egy ejszakat ott is kellett toltenunk, mert az idoeltolodas miatt nem ertunk volna a nagykovetsegre meg zaras elott sem... En probaltam a jo oldalat nezni a dolognak, arra koncentraltam, hogy legalabb megnezzuk Ottawat. Rom nem probalta a jo oldalat nezni, o csak morcos volt (retteg a repulestol). Aronka kis aranyos volt - a repulon a tobbi utas mar beszallaskor vagta az arcokat, mikor meglattak, hogy egy babaval kell 5 oran at utazniuk, de a vegen komolyan mondom, hogy tobben odajottek es mondtak megkonnyebbulten, hogy nahat, milyen jol viselkedett ez a baba stb. Mondjuk engem nagyon lefarasztott az ut, es jo, hogy pl. odafele nehany orat aludt is Aron, de az ebren toltott ido az eleg faraszto volt nekunk, mert folyamatosan szorakoztatni kellett, ami eleg nehez ugy akkor, amikor alig van hely es a gyerek az ember oleben kell, hogy utazzon. Sokszor volt nyugos, de nagyobb siras meg igy sem volt szerencsere. Aronka sok uj rajongot szerzett. Total odavolt a csinos legikisasszonyokert, akik 10 percenkent jottek oda ot megdogonyozni, o meg szemezett veluk es vigyorgott ezerrel. A mogottunk ulo sorokban ulokkel folyamatosan kukucsolt, nagyon cuki volt. Nagyon keson ertunk oda es masnap mar koran kelni kellett. A hotelben Aron a nagyagyon aludt velunk, ugyhogy en kb. semmit nem tudtam pihenni, mert nagyon eberen aludtam (nem is neveznem alvasnak). A nagykovetsegen amugy nagyon segitokeszek voltak es bar kicsit bonyolultan, de sikerult elintezni, amiert mentunk. Aztan setaltunk egyet, megneztuk a varost. Ottawa eleg uncsi helynek tunt, de a Parlament koruli reszek nekem nagyon tetszettek, foleg az epuletek. Maga a Parlament is szep. Az epulet elott epp valami tuntetes zajlott, az abortusz mellett helyet foglalo holgyemenyek hangoskodtak, kicsit arrebb pedig nyugdijasok uldogeltek abortusz -es homoszexualitas -ellenes kepekkel es feliratokkal. A maszkalas utan beultunk egy helyre, ami igen szakadt volt, viszont a kaja nagyon finom volt, pl. mindenfele libanoni dolgok.
A hotel amugy, ahol voltunk nagyon fura volt. Olyasmi stilusa volt, mint az elso lakasnak, amiben tavaly laktunk, miutan Vancouverbe erkeztunk: ilyen 70-es evek style, kicsit szedett-vedett.
Mas. Aronka junius 10-en 1 eves lesz... Jo lenne valami unneples, de ugyebar a csaladtol tavol vagyunk, itt pedig eleg vegyes osszetetelu az ismeretsegi kor, korabeli cimborai pedig nem nagyon vannak Aronkanak. Lehet, hogy az lesz, hogy harmasban unneplunk, annak viszont megadjuk a modjat! Szeretnek valami egeszseges tojasfeherje -es tejmentes tortat sutni, az ajandekon pedig meg mindig gondolkodunk. Tudom, hogy az 1. szulinap inkabb a szuloknek (leginkabb az anyukaknak) nagy szam es a gyerek ugysem fog emlekezni semmire, de megis...
Aronka amugy nagyon jol van, leszamitva, hogy az elmultt 1.5 honapban volt par lazas nap, de nem is tudtuk mi baja, mert semmi mas panasz nem volt. Elvittem dokihoz, de azt mondta, nincs semmi baj. Most megint beteg, de laza nincs, csak folyik az orra nagyon meg most kohogni is elkezdett, ugyhogy szerintem lesz meg egy latogatasunk a dokibacsinal. Egyre anyasabb, mindenhova jon utanam, fel akar jonni hozzam, ha pedig fent van, le akar menni, es igy tovabb... Mostanaban nagyon foglalkoztatjak a kutyak, a laba, a tapsikolas (kezzel es labbal, illetve az en kezeimet is meg szokta ragadni es tapsoltat). Volt ugy 2 het, amikor pedig a kedvenc elfoglaltsaga az volt, hogy birizgalta a sajat szempillajat es a mienket is. Folyamatosan hajtogatja, hogy "Dada", Rom marha buszke. A Mamazas neha jobban megy, neha kevesbe, egy idoben voltam Nana is. Kb. minden heten van egy "szo", amit folyton hajtogat, nemreg ez a "NGAN" volt. Most probalgatja mondani, hogy lampa, nagyon aranyos, ahogy erolkodik. Ert egy csomo mindent, hogy hol a lampa, porszivo, virag, fa, vauvau, hamham stb. Mindenre mutogat.
Most, hogy taknyos volt, kenytelenek voltunk hasznalni az orrszivo porszivot, amit Ancsikatol kaptunk. Szegneyke, mikor eloszor csinaltuk neki, nagyon kiakadt :( Utana hosszu perceken at ilyen nagyon mergesen szidta a porszivot, csunyan nezett, mutogatott ra (mi meg alig birtuk visszatartani a rohogest). Most ugy vagyunk a dologgal, hogy a porszivo valamiert nagyon erdekli, az orrszivo csovevel is jatszik, sot, ha mondom neki, hogy most kiszivom az orrat ("meg a Mama orrat meg a Tibi baba orrat" - hogy ne erezze, hogy egyedul o szenved, szegenyke), akkor nem menekul, hanem erdeklodo, meg odajon az olembe stb. Mikor bekapcsolom meg nezi is, hogy mi tortenik, aztan ahogy elkezdem neki csinalni, nagyon sir, de nem menekul, csak ficankol. Szegenyke, remelem egy nap mar nem lesz kiborulva tole (es azt is remelem, hogy ez a taknyossag elmulik vegre).
Tegnap pedig tett 1, azaz egy darab lepest! A butor menten valo maszkalast mar tokeletesre fejlesztette, alldigall is par masodpercig, ugyhogy a kovetkezo projekt most mar tenyleg a jaras lesz. Illetve mostanaban azzal szorakoztatja magat es minket, hogy hatrafele maszik :-) Nagyon elvezi, es mindennek nekimegy.
Mostanaban igyekszem ot tobbet vinni gyerekek koze, ami neha nehez, mert allando kisbaratai nincsenek, mivel az itteni ismeroseinknek vagy nincsenek gyerekei, vagy ha vannak is, nagyobbak, mint Aron. Igyhat marad a helyi kozossegi haz eneklos-jatszos gyerekprogramja, meg a jatszoter. Aronka imad hintazni, mindig reklamal ha kiveszem belole (azelott hetekig nulla reakciot olvastam le az arcarol, miutan betettem a hintaba. Ido kell neki, mire eldonti, hogy mit gondol a dolgokrol, de emberekkel is igy van: bamulja oket meredten ugy 3 percig, latszik rajta, hogy nagyon elmelkedik, es aztan kezd csak feloldodni. Kivetelt kepeznek a szep nok, ugyebar. Azoknak megy a mosoly kb. egybol.
Az elmult hetvege eleg surure sikeredett, mert szombaton egy fesztivalra mentunk, vasarnap pedig vendegsegbe. A szombati program, az ugynevezett European Festival volt, amit itt rendeztek nem messze tolunk az egyik kisebb stadionban, amit innen az ablakunkbol is lehet latni. Nagyon szep ido volt, ugyhogy fogtuk Aronkat meg az uj, meno kis nyari sapijat es elsetaltunk a helyszinre. Velunk jott Andy is, Rom kollegaja/baratja Angliabol, aki epp itt volt munkaugyben. Mondjuk maga a rendezveny kicsit csalodas volt, a 10 dollarert tobbet vart volna az ember. Volt a Duna Delinek egy satra (magyar elelmiszerek itteni forgalmazoja), a Hungarian Cultural Society-tol jott magyarok pedig langost es gulyast arultak. A langos nem volt valami finom, az enyem sokkal jobb :-) Ezen kivul voltak meg magyar neptancosok, de errol sajnos lemaradtunk, mert Aronka epp alukalt otthon, igy csak kesobb tudtunk elindulni. A stadion egyik vegeben voltak a kulonbozo orszagok asztalai, az asztalokon pedig az adott orszag jellegzetessegei, szorolapok, az asztal mogott pedig nepviseletbe oltozott emberkek. Szoval setalgattunk, langosoztunk, neztuk a fellepoket, talakoztam par itteni ismerossel, aztan hazamentunk. Vasarnap kibuszoztunk Kitsilano Beach-re, ahol mar tobbszor voltunk, de ezuttal nem a parton koszaltunk, hanem vendegsegbe mentunk egy Jenn nevu nocihez, akit amugy nem ismertunk elozoleg, csak egy amerikai ismerosom ugy gondolta, hogy jo otlet lenne, ha o megismertetne minket egymassal, mivel mindketten kisgyerekesek vagyunk es itt elunk Vancouverben. A noci amugy amerikai, a ferje pedig kanadai es van egy 15 honapos kislanyuk. Rom tobbszor megjegyezte, hogy hat ez nagyon fura, hogy ugy megyunk oda, hogy nem is ismerjuk oket, meg hogy ez milyen kenyelmetlen (angol a lelkem, ezt ne felejtsuk el:), de en nagyon kivancsi voltam es orultem, hogy Aronkanak lesz vegre egy kis jatszopajtija (nem mintha ebben a korban a gyerekek kepesek lennenek egyutt jatszani, de mindegy). Aztan vegul o volt az, aki tok jol erezte magat, en pedig bar jol elvoltam, nagyon faradtnak ereztem magam (nem sokat aludtam az elotte valo par ejjel Aronka taknyossaga/kelegetesei miatt). Volt a csaladnak ket nagyobb kutyaja. Kivancsi voltam, Aron mit szol majd hozzajuk, mert bar imadja a kutyakat, de leginkabb csak a tavolbol. Mosolyog es mutogat rajuk es valami, a "vauvau"-hoz hasonlo dolgot is szokott mondani, mikor meglat egyet, de egyszer egy noci felemelte es kb. Aronka arcaba tolta a kutyajat, mire persze Aron nagyon megijedt. De most a ket kutyat nagyon nagy erdeklodessel fogadta, sot, az egyik utan maszott is ezerrel es fogdosta a labat. Ez a kutya nagyon kis gyenged volt mindket babaval, ez nagyon aranyos volt, latni lehetett rajta, hogy szereti a kis "gazdijat", bujt hozza, figyelt ra (es lenyalogatta az arcarol a kajamaradekot, mondjuk ez annyira nem volt gusztusos).
A fent emlitett kutyas noci akciojarol jut eszembe, hogy agyamra mennek azok az idegenek, akik kerdezes nelkul fogdossak Aront. Nem vagyok egy finnyas ember, de az milyen mar, amikor a jatszoteren, utcan, liftben stb. olyan ember, akit Aron meg eleteben nem latott, tok kozel megy hozza es elkezdi varatlanul fogdosni a karjat meg simogatni a kezet? Az illeto mit szolna, ha valaszul en is ugyanezt tennem vele? Az ilyentol a gyerekek nagyon meg tudnak ijedni, meg akkor is, ha elotte normalis tavolsagbol mondjuk ramosolyogtak az illetore. A multkor peldaul a jatszoteren egy noci a hintaban ulo Aronka ele tette a kisunokajat es megfogta eroszakkal a kislany kezet, hogy simogasd meg a kisfiu fejet (a kislany nem akarta, Aron is reklamalt). Erre odajon a nagypapa is, aki latva, hogy Aronka sir, jo kozel megy az arcahoz es megsimogatja - na, ettol aztan megjobban rakezdte. Szerintem az a normalis, hogy ha miutan a baba kello idot eltoltott valaki tarsasagaban, o maga kezd el kozeliteni vagy megprobaljuk, hogy akar-e az illeto olebe menni, de ezek a pofatlan, kerdezes nelkuli ramaszasok megorjitenek. Ha ide vendeg vagy nem tul gyakran latott ismeros jon, akkor Aron mindig eloszor csendben figyeli az illetot es aztan magatol feloldodik, egy ora mulva mar hozza is er az illetohoz, de ehhez tenyleg az kell, hogy a maga tempojaban ismerkedjen az emberrel. Egy szo, mint szaz, el a kezekkel a gyerekemtol, idegenek! :-)
Na, ez jo hosszura sikeredett! Eeeees, Aronka szulinapja alkalmabol szinten gyartok egy hasonlo hosszusagu bejegyzest, es a jeles esemeny utan is igyekszem majd gyakrabban irni. De tenyleg...
