A fonokrol

Es akkor ez a bejegyzes most Aronkarol fog szolni :-)

Sokat gondolkoztam mostanaban, miben valtoztam amiota anya vagyok. Hat, jobban ertekelem a szabadidot. Akinek kisgyereke van, nagyon jol tudja, hogy lenyegesen lecsokken a szabadido mennyisege. Mindent meghataroz az, hogy a kis ur mikor kel fel, milyen a hangulata, hogyan eszik, mikor alszik napkozben stb. Szoval ertekelem, ha van egy kis szabadido, ha egyedul el tudok menni klotyora, esetleg a zoldsegeshez meg ilyen helyekre :-) Arrol nem is beszelve, hogy milyen szuper az, ha Rom es en eljutunk egy etterembe. Eddig ugyebar, amig Vancouverben voltunk annyira egymasra voltunk utalva, annyira nulla segitseg nelkul leteztunk, hogy mar megszoktuk a helyzetet, ugyhogy ha neha anyosom kiviszi a kertbe Aront vagy tudjak orizni az almat, amig mi elmegyunk vacsorazni, akkor az szuper. Persze meg igy sincs tengernyi szabadidom, mert azert itt is mindenkinek megvan a maga elete es itt ugy latom, hogy tenyleg inkabb az van, hogy kerni kell a segitseget es akkor megadatik :-) Az ido olyan szempontbol is fontos szerepet tolt be az eletemben, amiota Aron van, hogy nagyon sokszor belegondolok, milyen gyorsan telnek a honapok. Csak nezegetem a regebbi kepeket es egeszen elerzekenyulok. Igyekszem minden percet megelni ennek a csodalatos dolognak: nezni, ahogy racsodalkozik a vilagra, ahogy kimond egy-egy uj szot, ahogy novekszik. Nem tudom mi lesz, ha 15 evesen mar nem engedi, hogy szanaszejjel puszilgassam. Kell akkor szulnom meg egy gyereket, hogy babazhassak :-) Meg persze elobb sem artana egy ocsi vagy egy hugi, de szerintem meg varat magara a dolog, amig Aron 3-4 eves nem lesz.

Van egy masik dolog is, amiben valtoztam. Eddig elegge olyan voltam, hogy mindenkire figyeltem, szerettem mindenkivel joban lenni, mindenkinek mindenben segiteni, ami tokjol hangzik, de most ugy erzem, a legfontosabb, hogy Aronnak jo legyen es ha be kell szolnom embereknek, beszolok, ha nincs idom es hangulatom bajcsevegni valakivel, akkor teljesn nyugodtsaggal kussolok es nem zavar a masnak kinosnak tuno csend, meg ilyenek.

Mas: hamarosan koltozunk a sajat albiba, amit mar nagyon-nagyon varok. Elotte meg kell vennunk par butort es mindenfele haztartasi gepre is szukseg van, mivel Kanadabol semmi ilyesmit nem tudtunk magunkkal hozni. Ezeket mar beszereztuk - Aronka is jott velunk es a Paradicsomban erezte magat: jott-ment, minden gombot megnyomott, minden mikrosuto ajtajat ki kellett neki nyitni, hogy aztan becsukhassa, csavargatta a mosogepen a bigyokat stb. Az egyik butorboltba is elvittuk, de mondjuk annak siras lett vege, sok ott az asztalsarok, Aronka meg elegge be tud neha gyorsitani, ha lat valami neki tetszo dolgot es kozben nem nagyon figyel a ra leselkedo veszelyekre, mi meg neha tul gyorsan kapcsolunk. De szerencsere nem lett nagy baj es amugy sem szokott ilyenekbol nagy siras-rivas lenni szerencsere.

Kivancsi vagyok, mennyi ido alatt szokja majd meg Aron az uj helyet. Igyekszem majd tartani a napirendet es meghagyni a kialakult kis szokasokat, aztan majd meglatjuk. Most ugy nez ki egy napunk, hogy reggel fel 7 korul kel Aron es vele egyutt en is, aztan egy oraba beletelik, amig szep lassan osszeszedjuk magunkat, megcsinaljuk  a reggelit stb. Fel 8-kor kettesben megreggelizunk, aztan meg jatszunk egy fel orat, majd ha nem esik az eso, akkor bemegyunk a faluba: itt setalgatunk, elnezunk a templom sirkertjebe, ahol jokat lehet rohangalni a fuben, bevasarolunk, majd visszamegyunk a hazba, otthagyjuk a babakocsit es gyalogosan is megejtunk egy setat. Mostanaban azt csinaltam, hogy mindig elsetaltam vele az uj hazhoz es beszeltem neki rola, hadd szokja :-) Aztan tizorai, ilyenkorra altalaban Rom is osszekaparja magat es elkezd dolgozni, anyosomek meg a haloszobaban ejtoznek (aposom ugy del korul szokott lejonni, anyosom kicsit elobb, nagyon lazak, mondjuk megtehetik - nyugdijasok). Aztan ugy fel 12-ig jatszunk, a kertben vagyunk, rajzolunk, mondokazunk, Aron "segit" kipakolni nekem a mosogatogepet stb. Aztan ebedelunk, ami kb. ugy szokott kinezni (meg a tobbi kajalas is ilyen sajnos, leszamitva talan a reggelit), hogy kb. 3 percet bir az etetoszekben, aztan ki akar jonni es utana uldozom a kajaval - meg nem sikerult rajonnom, hogy lehetne a szekben tartani es nem akarom eroszakosan ott tartani, de remelem ez kialakul, pl. ha sajat kisszeke meg kisasztala lesz. Aztan alvas van, ami neha csak egy ora, neha ketto... majd uzsi es mostanaban mar eleg koran fekszunk, 6-ra megvacsizik, aztan furdes, mese, esti dolgok es 7-kor alszik jo esetben. Jo, hogy igy elore hoztuk az esti alvast. Eleinte miutan ideerkeztunk az volt, hogy este 9-kor ment aludni, ami utan en mar hulla voltam.

Remelem, nem aludt be senki ezen a poszton :-)

Ujra Angliaban II.

Akkor irok most a mindennapjainkrol es South Pethertonrol :-)

A falu, uj otthonunk del-Angliaban van, kb. 3000 ember lakik itt. Kozeli nagyobb varosok Yeovil, Ilminster es Crewkerne, Bristol pedig egy orara van innen kb. Muszaj lesz megtanulnom vezetni, mert kocsi nelkul eleg nehezen lehet eljutni a fent emlitett helyekre, ahol pl. a nagyobb bevasarlasokat kell majd intezni. Kicsit nagyon felek a vezetestol, plane hogy itt, Angliaban nagyon sok a korforgalom, ahol en meg utaskent is rettegni szoktam. Meglatjuk... amugy itt ugy mukodik a jogsi-dolog, hogy ki lehet valtani az ugynevezett Provisional Licence-t, aminek ha birtokaban vagy, akkor barki melle beulhetsz, aki tud vezetni es az o felugyelete mellett vezethetsz, akkor is, ha elotte meg soha nem tettel ilyet... szerintem ez eleg gaz. Most ugrik be amugy, hogy lehet, hogy errol irtam mar, sebaj... nagyon rossz a memoriam... Ettol fuggetlenul lehet orakat is venni, de nem kotelezo, tehat ugy is el lehet menni (ha jol tudom) a vizsgara, hogy nem oktato tanitott. Ha tudod a dolgokat, atengednek, ez a lenyeg. Eleg laza.

Visszaterve a falura: a hazak itt a Ham Hill nevu helyrol szarmazo kobol epultek. Ez egy nagyon jellegzetes kinezetu ko, csatoltam par kepet, amin latni lehet az epuleteket. Nagyon strapabiro ko - a legtobb haz itt tobbszaz eves, van par elegge felelmetes epulet, amirol siman kepzelne az ember, hogy szellemlakta :-) Amugy ehhez kapcsolodoan van egy kis hatborzongato sztori, amit Rom meselt - meg mikor Rom tizeneves volt egy masik hazban laktak itt, a faluban. Egyik nap John volt csak otthon es bekesen ucsorgott a fedett teraszon (nem tudom ennek mi pontosan a magyar neve), amit egy olyan ajto valasztott el a masik szobatol, ami ilyen lengoajto-feleseg. Szoval igy bekesen uldogelt, amikor kozvetlen a feje folott hirtelen ilyen iszonyat hangos lodobogast hallott, es ezzel egyidoben mindket lengoajto egy gyors mozdulattal felcsapodott a plafonra, majd vissza. Nem volt nyitva semmi ajto-ablak, tehat huzat sem volt. John, akitol tavol all minden misztika, total ket labbal all a foldon annyira besz.rt ezen az elmenyen, hogy azota sem szivesen beszel rola. Valamelyik nap valaki felhozta a temat es csendben ult es mondta, hogy o errol nem nagyon akar beszelni, annyira nem volt kellemes elmeny. El is koltoztek onnan nem sokkal kesobb, John nagyon nyomatta, hogy alljanak tovabb, de csak a koltozes utan meselte el Rosnak az esetet. Aztan kiderult, hogy a szomszedoknak is voltak hasonloan fura elmenyeik, illetve azt is megtudtak, hogy egyszer, nagyon regen volt egy nagyobb utkozet azon a mezon, amire aztan az o hazuk is epult...

Az elso lakosok a 11. szazadban tuntek fel, aztan az evszazadok soran mindig volt valami, amit nagyon lelkesen csinaltak az emberek :-) pl. cidergyartas, ruhagyartas stb. A falu kozpontja nagyon cuki, szepen gondozott, kozepen termeszetesen egy katedralis-feleseg all, melynek kertje tele van regi sirokkal. Aronka imad a sirok kozott rohangalni nevetgelve :-) Van egy kisbolt, pekseg, hentes, zoldseges, ingatlanos, van itt is charity shop, egy ici-pici bank, egy pub meg a hozzatartozo etterem, egy ngyon pici konyvtar, ket epulet, ahol mindenfele kulturalis esemenyek vannak, ket kavezo, orvosi rendelo, egy ujsagos, 2 ruhabolt meg egy ajandekbolt, meg egy kisebb jatszoter. Reggelente ha nem esik az eso, Aronkaval mindig besetalunk ide es ilyenkor veszek friss zoldseget es gyumolcsot, na meg persze kenyeret, aminek az eladok nagyon szoktak orulni, mert imadjak Aront.

Most ugyebar itt lakunk anyosomeknal mar vagy 5 hete, de most hetvegen vegre sajat alberletbe koltozunk, ami itt lesz, nem messze, ugy 3-4 perc setara. Natalie es Adam is itt laknak a kozelben, ugyhogy szuper. Neztunk par hazat - az egyik nagyon tetszett mindkettonknek: egy nadtetos, nagyon szepen felujitott, kulonleges kis haziko volt, de hezitaltunk, hogy oda menjunk-e, mert gyerek szempontjabol nem teljesen idealis a hely, de vegul valaki beelozott minket, Rom legnagyobb banatara (o teljesen beleszeretett a helybe). Aztan volt meg par feledheto haz, meg egy, ahol most Adam baratai laknak, de hamarosan kikoltoznek. Na, ezt kivulrol meglatva mar tudtam, hogy nem tudnek benne lakni. Egy horrorfilmben siman helyet kaphatna a haz - kivulrol osregi, elszinezodott kovekbol epult falak, indaval befutva, belul olyan helysegek, amiktol valahogy a hideg kiraz, regi beepitett kandallo meg fura reszletek, par regi, rossz szagu butor stb. Ezekkel a hazakkal meg a faluval semmi bajom, sot, nagyon szeretem, hogy ilyen kis kulonleges, de ilyen odon, nagyon regi hazban akkor sem tudnek lakni. Elsetalni mellettuk kifejezetten klassz, jo nezegetni oket, de ennyi :-) Ahol most fogunk lakni, ott szerencsere ujepitesu hazak vannak, de azok is a fent emlitett ham stone-bol epultek, csak nem olyan sotetbarnak, hanem inkabb kremszinuek, szoval kis friss, fiatalos az egesz :-)

"Where do you want to go?" - ha valaki felteszi a kerdest, Aronka ravagja: "pub" - ezt jo edes apukaja tanitotta meg neki :-) Volt is mar a helyi pubban a gyermek, mondjuk persze nem este, hanem delutan: egyszer, mikor Heather es Damien volt itt (Damien Rom regi iskolatarsa volt, beletartoznak ok is a tarsasagba, akikkel neha talalkozunk, Wokingban laknak es epp babat varnak), masodjara pedig amikor Kath es Matt jartak itt latogatoban, akik szinten a tarsasaghoz tartoznak es akiknek szinten nem sokara gyerekuk lesz, pontosabban gyerekeik... ikreket varnak ugyanis.

Yeovilban is voltunk parszor, hat.... az nem a legszebb hely, az emberekrol nem is beszelve. Voltam mar ott parszor, meg mikor "eloszor" eltem Angliaban, mar akkor sem szerettem. Tele van suttyokkal, kiskoru anyakkal, akik uvoltoznek a gyerekeikkel mikozben fujjak a fustot az arcukba. Rengeteg babakocsit tologato rossz kinezetu parocska van, mind dohanyzik ezerrel, eleg gusztustalanok.

Szerencsere sikerult par ismerost szereznem, bar latasbol mar ismertem Adam nehany ismeroset, akikkel valtottam par szot. Van egy noci, Laura, akinek van egy kislanya, Hetty - az o keresztszulei Adam es Natalie. A noci szocialis munkas, nagyon aranyos es segitokesz, kaveztunk egyutt parszor, meg bemutatott egy masik anyukanak, akinek hasonlo koru gyereke van (plusz egy nagyobb kislany is). Lauraval tortent egy olyan szornyu dolog par honappal a kislanya szuletese utan, hogy a pasijarol - aki amugy a kislany apja is es aki szinten szocialis munkas volt - kiderult, hogy megvadoltak olyasmivel, hogy eleg komolyan szexualisan zaklatott mindenfele kiszolgaltatott nociket, akikkel dolgozott. Komolyra fordult a dolog, a noci ellene fordult, kitette a szuret, rendorsegi uggye kerekedett a dolog, de a srac nem varta meg a veget, hanem felakasztotta magat itt az erdoben, majd mielott meghalt irt egy uzenetet Lauranak azzal, hogy "nyertel".

A vege nem sikeredett vidamra, de ez van. Folyt kov hamarosan... Ja, es kepet most nem sikerult csatolnom, majd legkozelebb...

Ujra Angliaban I.

Mar tobb, mint egy honapja itt vagyunk Angliaban, csak nagyon nem volt idom irni eddig...

Tehat szeptember vegen, egy szep napsuteses vancouveri csutortokon repulore szalltunk es meg sem alltunk... Frankfurtig, ahol egy masik repulore szalltunk, majd meg sem alltunk... Londonig, ahol pedig autoba szallva meg sem alltunk... South Pehthertonig. Innen mar szerencsere nem kellett tovabb mennunk. A koltozes/utazas napja elegge stresszes volt. Reggel megerkeztek a koltoztetok, akik bedobozoltak es elvittek az addigra kupacokba halmozott cuccainkat: ruhakat, konyveket, jatekokat es midenfele haszontalan cuccot: olyan cuccokat, amiket nem is tudom, hogy miert hoztunk magunkkal! Azt mondtak, hat het multan meg is erkezik minden... ehhez kepest most kaptunk egy e-mail-t, hogy november vegeig nem fog megerkezni a cucc. Ez csak azert nem annyira jo, mert hamarosan koltozunk tovabb innen anyosektol, es nem artana nehany labas meg hasonlok... de megoldjuk.

Amugy az indulas elotti napokban vegul szerencsere sikerult megszabadulnunk az osszes butorunktol (bar egy szuper irodai szeket meg a kerti butort (kerti butor kifejezes alatt ertsd: olcso ikeas pici fa asztal ket kicsi, inogos szekkel). A butoreladasi-akcio miatt eleg nagy atjarohaz lett a lakasunkbol, de Aronka nem banta: nagyon kis tarsasagi leny lett az utobbi idoben, imadta/imadja az uj arcokat. Mondjuk faarccal bamul mindenkit ugy 2 percig, de aztan nagyon be tud lazulni :-) Sokszor jottek az epulet "management"-jetol is megmutatni a lakast potencialis berloknek. Az utolso 3-4 ejszakank ugy nezett ki, hogy nulla butor volt a lakasban (amit Aronka szerintem nagyon elvezett, mert igy nagyobb terben tudott szabadon mozogni), illetve miutan az agyunkat es a vendegagyat is elvittek ugy aludtunk, hogy leteritettuk a dunnyhat a foldre es az volt az agyunk :-) Majd mivel Aronka pedig az indulas elotti 1-2 hettol szamitva csak nagyritkan volt hajlando a sajat agyaban elaludni estenkent, a dunnyha melle tettuk az o kisagybol kivett matracat is, amit aztan az utolso elotti napunkon a kisaggyal egyutt el is vittek (ezen el is erzekenyultem, de azert az jo erzes volt, hogy legalabb ismeroshoz kerult a kisagy). Szoval eleg minimalberendezes volt csak a vege fele a lakasban, de igy is tok jol elvoltunk. A lakasban eleg nagy mocskot hagytunk mert mar nem volt idonk takaritani, ugyhogy valoszinuleg nem sokat latunk a foglalonkbol, sebaj.

Szoval az utolso nap en mar nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen es amig a koltoztetok csomagoltak a cuccainkat, elvittem Aronkat setalni es elmentem az indiai baratnomhoz, aki mar kora reggel nagy sutes-fozesben volt, ugyanis valamelyik hindu istennek volt valami unnepelnivaloja. En mar addigra tul voltam egy otthon elkoltott reggelin, majd az uton is elragcsaltam egy cheese and herb scone-t a kavem melle, de egy harmadik reggelit is "meg kellett" ejtenem: Sowmiya es az ura nagyon tukmaltak a kajat, ami nagyon finom volt, csak nem eppen olyan, amit en reggelinek hivnek - jo sok es kiados kaja, de nem akartam tiszteletlen lenni, ugyhogy mindent belapatoltam szepen :-) Mondjuk nagyon finom volt, azt meg kell hagyni. Meg azert az is jol esett, hogy egy ilyen esemenyt megosztottak velem: a kajabol tettek egy kicsit a konyhai oltarra (vagy nem tudom minek hivjak: ott van az osszes istenuk kepe, meg fustolok, kis talcak stb.), majd a no vezette a szertartast, mely soran a sajat anyanyelven beszelt valamit, hadonaszott valami fustot kibocsato cuccal, majd elovett a kis konyhaszekrenybol egy zacsit, amiben valami szennek kinezo cucc volt es bekente vele a ferje homlokat, az enyemet es Aronet (vagyis pontosabban a ket szem kozotti ponton levo reszt - ez volt az aldas). Ezutan kovetkezett a mar emlitett irgalmatlan nagy zabalas :-)

Aronka kicsit meg volt zavarodva a nap torteneseitol, pedig meg el sem indultunk. Miutan minden cuccunkat bepakoltak, kiderult, hogy sokkal tobbe kerul a cuccszallitos moka, mint amire eredetileg saccoltak, igy Romnak el kellett mennie a bankba. Kozben pedig mar nagyon indulnunk kellett volna, ugyhogy eleg nagy rohanas volt. Az utso percekben meg rasoztam par dolgot Carmenre: fagyasztobol kivett cuccokat, felig hasznalt sampont stb.

Aronkat probaltuk jol elfarasztani a repteren, nagyon elvezte a nagy teret meg a sok latnivalot. Kajaltunk egyet, de valami iszonyat sokat kellett varni az enyemre, ami miatt majdnem lekestuk a gepet es ami miatt tobbszor beszoltam a pincernonek. Vegul a szakacs kijott bocsanatot kerni es kozolte, hogy nem kell fizetnunk a kajamert. Igy mar sokkal jobban erzem magam :-) A repulout eleg hosszu volt es raadasul atszallos, de Aronka nagyon jol viselte a strapat. Nagyon jokat aludt, ami csak nekunk nem volt valami kellemes, mivel nem volt sajat helye, hanem rajtunk fekudt, keresztben, egy parnan, amit hoztunk magunkkal. A nemet legikisasszonyok eleg bunkok voltak, sehogy nem tudtunk beloluk egy mosolyt kicsikarni, ellenben az utastarsak nagyon kis viccesek voltak. Mogottunk egy otvenes nemet hazaspar ult - Aronka rajott, hogy nagyon muris kukucsolni a mogottem ulovel ugy, hogy lebukik az ules moge, majd egy nagy mozdulattal a gyomromba szambazva elobukkan. A bacsi is benne volt a mokaban, kozben nemetul beszelt neki es velem is igy probalt beszelgetest kezdemenyezni, ami eleg viccesre sikeredett, mert azert a nemettudasom nem annyira alapos - az olaszorszagban a nemet onkentestarsakkal eltoltott egy ev alatt tanult karomkodasokra es gyerkmeknyelvi szavakra (erre a tudasra a munka kapcsan tettem szert), valamint fozessel kapcsolatos dolgokra korlatozodik. Angliaba erkezve mi mar total szet voltunk esve, Aronkanak tovabbra is jo kedve volt, mondjuk azert az autoban os is bealudt - igy utaztunk Londonbol South Pethertonig, ahol aztan anyosomek vartak. Nagyon nagy volt az orom, ettunk egy jot, aztan mindenki zuhant az agyaba. A jetlag csak nehany napig tartott: Aronka ejjel haromkor autokat tologatott, kocos hajjal es csipas szemmel konyvet olvastunk stb. Kellett egy jo 2-3 het, mire a dragam megszokta az uj helyet: hogy mi hol van, ki kicsoda es hasonlok. Az, hogy kicsit megzavarta eleinte a valtozas olyan dolgokon latszott, mint pl. a pelekacsere kozben mutatott hiszti (eddig ilyen nem volt, meg Aron alapbol sem egy hisztis gyerek), sokkal tobbet akart karban lenni, anyasabb volt, ha tul sok uj inger erte, akkor kicsit kiakadt stb. de ezeknek mar nyoma sincs. Nagyon jol erzi magat :-) Folyt kov...