... es en mar jo regen irtam, de most igyekszem bepotolni a lemaradast. Aron jovo penteken lesz ket honapos. Hathetes koraban elmentunk a dokinenihez - minden rendben volt Aronnal, velem sajnos nem annyira, mert a sebem meg mindig nem gyogyult meg. Mondjuk nem lepett meg, hogy ez a helyzet - nemreg voltam a masik dokinal, es o is figyelmeztetett, hogy beletelik meg par hetbe amig rendbe jon a dolog. Nyilvan gyorsabban gyogyult volna a seb, ha nem ugrabugralok - takaritas, fozes, pakolaszas stb. dehat csak ketten vagyunk a tennivalokra sajnos, segitseg nelkul. Szoval a dokinenit elhalmoztam mindenfele kerdesekkel es aggodalmakkal. A vegen mar nagyon latszott rajta, hogy elege van belolem, de en ezzel nem foglalkoztam, hanem csak bombaztam a kerdeseimmel, vegezze csak a dolgat! Aronka a meresen 60.75 centi es 5650 kilo volt - a magassaga meglepte a dokinenit, aki mutatott egy grafikont, ami szerint ha veszunk 100 darab babat es a legkisebb az 1 es a legnagyobb a 100, akkor Aronka a 97. helyen van eppen :)) Nem tudom, kitol kapta a magassagot meghatarozo gent, mert en seggdugo vagyok es apukaja sem a magassagarol hires. Reszemrol a tobbi csaladtag is seggdugo, talan a Rom apukaja passzolta at a ludas gent, mert o azert eleg magas. Szoval ez volt hathetes koraban, azota is nott persze.
Elmondanam (minden elfogultsag nelkul), hogy Aronka egy nagyon gyors utemben fejlodo kis geniusz. Mar hetek ota vigyorog, minden erdekli, a nyakat is nagyon jol fel tudja mar emelni, nyulkal targyak irant, magyaraz ezerrel. A legjobban az szorakoztatja, amikor az apukaja nagyon hulye fejeket vag (de lehet, hogy ezt mar irtam), meg ha asitok - ezen marha jokat tud mulatni (gyakran asitok mostanaban...). Szoktam neki enekelni, amit nagyon szeret es ilyenkor o is mindenfele hangokat ad ki, utanozni probal. Mostmar sokkal eberebb: minden nap megyunk setalni es mostmar nezelodik (eddig mindig rogton bealudt, amint beletettem az ulesbe), kevesebbet alszik stb.
Mostanaban eleg surun teltek a napjaink: voltak latogatok, voltunk az orvosnal is, ahogy azt irtam, illetve bevallaltam par MTV-s forditast is, amit akkor csinalok, amikor Aronka alszik, tenyleg csak lajtosan, nagyon rugalmas hatarodovel. Voltak latogatoink is: itt jart Bronwen, de ezuttal Iant otthon hagyta es csak a gyerekeket hozta. Szegenyke, total ki van keszulve, mert a gyerekek kicsit zurosen viselkednek mostanaban, Bennek jon a foga, Ian folyton uton van stb. Aztan itt volt Amalia is, akivel meg csak egyszer talalkoztam ittletem soran (akkor meg terhes voltam). Nagyon orultem neki, mert iszonyat edes csaj, nagyon jo fej es figyelmes, meg ajandekot is hozott nekunk. A magyar szomszeddal, Katival is szoktam talalkozni neha, atjon, atmegyek, vagy elmegyunk setalni. Ezen kivul itt jart Lee es Alastair is Angliabol (Rom kollegai, mar voltak itt egyszer, akkor elmentunk egyutt vacsorazni is), akik egyik nap munka utan feljottek, mert nagyon kivancsiak voltak Aronra. Hoztak magukkal egy 19 eves norveg fiukat is, aki ilyen Fifa videojatek rajongo, profin nyomja a jatekot es mindenfele videokat csinal hozza, de olyan profi szinten, hogy maga a gyarto ceg, az EA megkereste, hogy egyutt dolgozzanak egy ideig. Nem semmi.
Rom folyton aggodik, hogy mikor jon ki rajtam a gyakori szules utani depresszio. Hat ami kijon rajtam neha, az nem tudom, hogy az-e, vagy csak szimplan zombi vagyok es nyomott. Persze, vannak rosszabb napjaim, amikor nem jo a kedvem, vagy elszomorodom. Amiota babam van, sokat gondolkodom az en csaladomban torteno dolgokra, meg a sajat gyerekkoromra, meg hogy milyen modon valtozott a felallas. Erdekes ezeken gondolkodni, illetve az aktualis tortenesek miatt elszomorito is, dehat ez van - meg kell tanulni haladni a valtozassal, egy nagy levegot venni es tanulni a dolgokbol.
A mult hetvege ismet hosszu hetvege volt az egesz British Columbiaban, a hetfo volt szunnap (eleg gyakori az ilyen, tok jo:). Ismet bereltunk egy kocsit (es ismet sikerult egy lehathato tetoset beszerezni, de persze nem hajtottuk le, mert nem akartuk, hogy a szel levigye a fejunket es elvigye Aronka hallasat). Elkocsikaztunk North Vancouverbe, ami egyszeruen gyonyoru. Total mas, mint Vancouver tobbi resze, vagy legalabbis azok, amiket en lattam. Itt talalkoznak a hegyek a tengerrel, rengeteg erdo van, tele fenyofakkal, a hegyoldal is fas reszekkel van beboritva, valami csodalatos. Nyugis kornyek, tele nagyon cuki csaladi hazakkal es rengeteg zold terulettel, aranyos utcacskakkal. Lakik arra Romnak par kollegaja es mindig mondjak, mikor es mekkora medveket lattak, ahogy a kukajukban guberaltak :) Marmint hogy a medvek guberaltak a kukakban, nem ok :) Kivalasztottunk egy nagyon jo kis helyet, de vagy fel oran at koroztunk parkolohelyet keresve. Aztan feladtuk es kerestunk egy masik parkot, ott mar szerencsevel jartunk. Lecuccoltunk egy fa ala a husbe, Aronkat meg ratettuk a pledre, hogy nezelodjon. Ettunk is, fagyizni is "kellett". En nem tudom, hogy fogok visszafogyni a rendes sulyomra - Rom mindig szallitja a jegremeket meg az apple pie-okat haza. Persze nem akarok fogyokurazni amig szoptatok, de azert jo lenne, ha lenne egy kis akaraterom, hogy az ures kaloriakra nemet mondjak es helyettuk is valami egeszseges dolgot egyek. Meg most mar raveszem magam a mozgasra is, bar a karizmaim mar nagyon jo formaban vannak, hala Aronkanak :)
Elmondanam (minden elfogultsag nelkul), hogy Aronka egy nagyon gyors utemben fejlodo kis geniusz. Mar hetek ota vigyorog, minden erdekli, a nyakat is nagyon jol fel tudja mar emelni, nyulkal targyak irant, magyaraz ezerrel. A legjobban az szorakoztatja, amikor az apukaja nagyon hulye fejeket vag (de lehet, hogy ezt mar irtam), meg ha asitok - ezen marha jokat tud mulatni (gyakran asitok mostanaban...). Szoktam neki enekelni, amit nagyon szeret es ilyenkor o is mindenfele hangokat ad ki, utanozni probal. Mostmar sokkal eberebb: minden nap megyunk setalni es mostmar nezelodik (eddig mindig rogton bealudt, amint beletettem az ulesbe), kevesebbet alszik stb.
Mostanaban eleg surun teltek a napjaink: voltak latogatok, voltunk az orvosnal is, ahogy azt irtam, illetve bevallaltam par MTV-s forditast is, amit akkor csinalok, amikor Aronka alszik, tenyleg csak lajtosan, nagyon rugalmas hatarodovel. Voltak latogatoink is: itt jart Bronwen, de ezuttal Iant otthon hagyta es csak a gyerekeket hozta. Szegenyke, total ki van keszulve, mert a gyerekek kicsit zurosen viselkednek mostanaban, Bennek jon a foga, Ian folyton uton van stb. Aztan itt volt Amalia is, akivel meg csak egyszer talalkoztam ittletem soran (akkor meg terhes voltam). Nagyon orultem neki, mert iszonyat edes csaj, nagyon jo fej es figyelmes, meg ajandekot is hozott nekunk. A magyar szomszeddal, Katival is szoktam talalkozni neha, atjon, atmegyek, vagy elmegyunk setalni. Ezen kivul itt jart Lee es Alastair is Angliabol (Rom kollegai, mar voltak itt egyszer, akkor elmentunk egyutt vacsorazni is), akik egyik nap munka utan feljottek, mert nagyon kivancsiak voltak Aronra. Hoztak magukkal egy 19 eves norveg fiukat is, aki ilyen Fifa videojatek rajongo, profin nyomja a jatekot es mindenfele videokat csinal hozza, de olyan profi szinten, hogy maga a gyarto ceg, az EA megkereste, hogy egyutt dolgozzanak egy ideig. Nem semmi.
Rom folyton aggodik, hogy mikor jon ki rajtam a gyakori szules utani depresszio. Hat ami kijon rajtam neha, az nem tudom, hogy az-e, vagy csak szimplan zombi vagyok es nyomott. Persze, vannak rosszabb napjaim, amikor nem jo a kedvem, vagy elszomorodom. Amiota babam van, sokat gondolkodom az en csaladomban torteno dolgokra, meg a sajat gyerekkoromra, meg hogy milyen modon valtozott a felallas. Erdekes ezeken gondolkodni, illetve az aktualis tortenesek miatt elszomorito is, dehat ez van - meg kell tanulni haladni a valtozassal, egy nagy levegot venni es tanulni a dolgokbol.
A mult hetvege ismet hosszu hetvege volt az egesz British Columbiaban, a hetfo volt szunnap (eleg gyakori az ilyen, tok jo:). Ismet bereltunk egy kocsit (es ismet sikerult egy lehathato tetoset beszerezni, de persze nem hajtottuk le, mert nem akartuk, hogy a szel levigye a fejunket es elvigye Aronka hallasat). Elkocsikaztunk North Vancouverbe, ami egyszeruen gyonyoru. Total mas, mint Vancouver tobbi resze, vagy legalabbis azok, amiket en lattam. Itt talalkoznak a hegyek a tengerrel, rengeteg erdo van, tele fenyofakkal, a hegyoldal is fas reszekkel van beboritva, valami csodalatos. Nyugis kornyek, tele nagyon cuki csaladi hazakkal es rengeteg zold terulettel, aranyos utcacskakkal. Lakik arra Romnak par kollegaja es mindig mondjak, mikor es mekkora medveket lattak, ahogy a kukajukban guberaltak :) Marmint hogy a medvek guberaltak a kukakban, nem ok :) Kivalasztottunk egy nagyon jo kis helyet, de vagy fel oran at koroztunk parkolohelyet keresve. Aztan feladtuk es kerestunk egy masik parkot, ott mar szerencsevel jartunk. Lecuccoltunk egy fa ala a husbe, Aronkat meg ratettuk a pledre, hogy nezelodjon. Ettunk is, fagyizni is "kellett". En nem tudom, hogy fogok visszafogyni a rendes sulyomra - Rom mindig szallitja a jegremeket meg az apple pie-okat haza. Persze nem akarok fogyokurazni amig szoptatok, de azert jo lenne, ha lenne egy kis akaraterom, hogy az ures kaloriakra nemet mondjak es helyettuk is valami egeszseges dolgot egyek. Meg most mar raveszem magam a mozgasra is, bar a karizmaim mar nagyon jo formaban vannak, hala Aronkanak :)