Hetvege

A hetvege gyorsan elment (termeszetesen szules nelkul). Szombaton Romra megint rajott a "hubakkermindjartapaleszek" erzes, es gyorsan elolvasta a maradek reszeket a korhaztol kapott babas konyvbol. Percenkent megallt, ramnezett, es feltett egy "WOW. Did you know that babies..." kezdetu mondatot, aranyos volt. Este megint csipos vacsora kerult az asztalra, ezuttal csilisbab, amit en meg megszortam egy kis borssal, illetve ranyomtam egy szep adag csipos piros aranyat. Addigra mar John es Ros is megerkeztek es beszamoltak a whistleri utjukrol. Kedvet kaptam en is, hogy megnezzuk a helyet, allitolag gyonyoru szep. Meg medveket is lattak.

Tegnap este elmentunk egy steakhazba, ezuttal az Earls nevube. Ez egy kellemes, mezei kis etterem, alig voltak. Mivel en a steaket csak ugy ehetem, ha teljesen at van sulve (es ugy nem izgalmas) es meg a jo vorosbor izet sem elvezhetem, sztrajkoltam es lazacot ettem, de az is marha jo volt. A vacsorank kesett egy picit (en eszre sem vettem, hogy nem hoztak valami hamar, szolval tenyleg nem volt veszes a varakozasi ido), ezert kulon a pincer bocsanatot kert tobbszor is, a manager is odajott ugyanaezert, kaptunk ajandek focaccia-t, egy uveg bort, illetve fejenkent egy desszertet. Kicsit talan tulzas volt ez reszukrol, de termeszetesen elfogadtuk :)

Most, hogy keszulunk a babavarasra, nagyon vicces kis sztorik jonnek elo Rom es Adam gyerekkorarol. Es ahogy Rom lereagalja a szulei torteneteit, az meg viccesebb. Jot tett az este, meg hogy kimozdultam, nagyon jo kedvem volt. Ejjel viszont megint nagyon megsajnaltam magam, mert mar marhara nem tudok milyen pozban aludni. Az agybol kikaszalodni is mar kulon muveszet. Jo lenne, ha vegre tortenne mar valami, nem szeretnem a penteki zseles szornyuseget megvarni.

Uj magyar ismeros es egyebek

Az elmult napokban csunya, huvos, esos ido volt itt, Vancouverben de ma reggelre gyonyoruen kisutott a nap. Ejjel azt hittem, valami beindult, mert tobbszor is ereztem fajasokat, amik az eddigieknel kicsit erosebbek voltak. Mar kezdtem orulni, hogy ezek szerint volt hatasa a tegnap esti meleg furdonek es a fejleszedos curry-s indiai kajanak, amit az uram fozott, de aztan reggelre minden elmult. A korhaz fele vettem az iranyt, ahol idopontom volt egy fetal heart monitoringra, ami otthon azt hiszem, hogy az NST lehet. Itthon az epuletben, a liftben vegre feny derult a hazban elo magyar szomszed kiletere is. Beszallok a liftbe, no vigyorog es kerdezi angolul: nem magyar vagy veletlenul? Mondtam magyarul, hogy de (azt mondta, Louis-tol tudta, hogy melyik emeleten lakom, meg hogy terhes vagyok, a fejem is olyan magyanak tunt, ugyhogy konnyen osszerakta a dolgot), aztan csak par percet beszeltunk, de ez ido alatt telefonszamot csereltunk, aldottuk Louis nevet, es megtudtam, hogy o meg a csaladja 1983 ota el itt. Szinten Katinak hivjak az illetot (kb. ot darab magyar ismerosom van itt Vancouverben, ebbol harom Kati:) es azt mondta, imadja a gyerekeket es szivesen segit majd barmiben. Szoval jol osszecimbiztunk, ami nagyon feldobott. Kifele menet Joseffel, a lengyel karbantarto bacsival is osszefutottam, aki megallitott, ramnezett, mint egy gyerekre, aki epp rossz fat tett a tuzre, majd megkerdezte: "hat te meg mindig terhes vagy", "UGYE most a korhazba mesz?" :)

A korhaz szuleszeten megint halal nyugi volt. Sehol egy uvolto bebi vagy egy vajudo no, tok kuss mindenhol, en nem tudom, hogy hova teszik a babakat meg az anyukakat. Egy aranyos neni ramrakta, amit ram kellett rakni, ugy 20 percig hallgattam kisfiam szivvereset es ereztem a rugdosasat. Erezhette, hogy valami tortenik, mert ugy elkezdett szambazni odabent, hogy csak na. A neni azt mondta, jo kisfiu es minden rendben van vele, ugyhogy marad a junius 10-i meginditas, annak a reszeleteit is megbeszeltuk. Ugyhogy van egy hetem, hogy rabeszeljem, Aront, hogy induljon el magatol, illetve hogy tovabbra is probaljak rasegiteni kicsit a dologra. Olvasgattam a forumokat ezekrol a dolgokrol, es van egy par ember, aki azt mondja, hogy hat hagyni kell, nem szabad a hazi praktikakhoz folyamodni, de szerintem ezekben nincs semmi rossz: meg mindig jobb kiprobalni ezeket a kis artatlan dolgokat, mint magara a mesterseges szulesmeginditasra varni. Szoval hazafele egy nagy setaval inditottam. Megint utamba kerult par kanadai relax emberke, akik csak ugy szobaallnak az emberrel az utcan/boltban,/itt-ott, total jo kedelyuek, boldogok es imadjak a varosukat.