Már két és fél hónapja nem írtam, pedig azért azóta történt ez-az, kezdve például a költözéssel, amit már nagyon vártunk. Maga a költözés elég sok időt vett igénybe, mert a saját autóval vittük át az összes cuccot és többször kellett fordulni, plusz mert én meg persze még aznap éjjel elkezdtem kipakolni és békésen rendezgetni a dolgok nagyját...A főbérlő bácsi, Malcolm egy ilyen jóvágású udvarias angol öregúr, eddig nagyon segítőkész volt, nem volt vele semmi gond. Egyetlen problémája az izlésficam, de az legyen a legnagyobb baja. Az izlésficam a függönyök mintázatában és az ebédlőasztal, valamint az ahhoz tartozó székek stílusában mutatkozik meg. A függönyök mintázata... hogy is mondjam... magában foglalja a középkori kódexek képi világát, és azt a tanyasi-paraszti idill atmoszférájával vegyíti, de hogy egyszerűbben fogalmazzak, sok a liba és a lovag (remek párosítás, nem tudom, hogy jutott ilyen a tervező eszébe), valamint írásos dekorációk is fokozzák az összhatást, de azok jelentését még nem volt lehetőségem megfejteni. Az említett asztal lapja üvegből van, lába pedig harmonizál a székek anyagával, ami vastag fa, de bambusznak néz ki, beleülve pedig szinte egy afrikai szafarin találja magát a helyet foglaló személy, bár ha ülés közben ránéz az asztal mellett lógó libás-lovagos-kódexírásos függönyre, akkor inkább egy szürreális álomban érezheti magát. De a függönyök egy részét már kicseréltük, a többi dologgal meg tényleg nincs gond, nagyon helyes kis kuckó és remekül elvagyunk benne. A fent látható kép a rumliról a költözés éjszakáján történt, amikor megpihentünk kicsit egy pizza és egy kis borocska társaságában (a háttérben pedig ott figyelnek az említett bútordarabok).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése