Ősszel kétszer is voltunk Somersetben: egyszer szeptember elején, másodszor pedig most a múlt hétvégén. Imádok odamenni, mert nagyon nyugis környék a legelésző báránykákkal és a szépséges kőházakkal, és mert Rom szülei mindig nagy-nagy szeretettel fogadnak és körbeugrálnak minket.A szeptemberi látogatás elég viccesre sikerült, mert nem mi voltunk az egyetlen vendégek a házban: Ros és John régi jóbarátai is ott voltak épp, mert az egyiküknek épp akkor volt a születésnapja és ezt ünnepelték. Az öregurat Johnnak hívják, nagyon kedves embernek tűnt, csak nem nagyon tudtunk normálisan kommunikálni - észrevettem, hogy az 50 fölötti korosztálynak igen nagy erőfeszítésbe telik, hogy megértsen engem. Tudom, itt-ott nem jó a hangsúly, a kiejtésem meg minden csak nem brit angol, de akkor is. Olyan fejet tudnak vágni, amikor beszélek, hogy csak na. Ott volt még egy őrült nőszemély, Thelma, és az ő férje, aki szerintem Sir Anthony Hopkins volt, de ezt senki sem erősítette meg. Tényleg teljesen úgy nézett ki. A szülinapos kapott egy szuper klassz tortát, aminek a
díszítésén mindenféle hangjegyek meg kották között Brahms és Liszt neve volt olvasható, na, örült is a szívem amikor megláttam. Elég sok időt töltöttünk együtt ezekkel a vendégekkel, mert az egész hétvége gyakorlatilag a zabálásról meg az ivásról szólt, amit ugyebár senki nem bánt. Thelma a szülinapi vacsoránál kicsit sokat piált és szegény Rom karját meg vállát fogdosta egész este, amihez harsányan röhögött. Romnak már tökre elege volt a végére és vágta a pofákat látván hogy a 60 éves nőci próbál vele flörtölni, azért ez az egész így elég vicces látvány volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése