Legózás és dilemma, hétfőn

Újabb hasznos tárgyat sikerült Áronkának beszereznünk: autósülést, magában. Autónk persze nincs :) Persze az ülés jól fog jönni majd akkor, amikor a kórházból haza akarunk jönni taxival, meg elvileg kaptunk a cégtől autóbérlési lehetőséget 30 napra, majd ha kirándulgatnánk ide-oda.

Szóval Rom főnökének a főnökének a főnöke eladta nekünk a gyerekének az alig használt és kinőtt ülését. Elég jó márka, újonnan nagyon drágának tűnik és mi egy nagyon kellemes kis áron jutottunk hozzá. Meg hát ugye megbízható embertől kaptuk, aki csak nem vág minket át. Szegény Rom cipelte magával tegnap az irodából a teljes felszerelést (ülés+alátét vagy mi, amit a kocsiba kell beszerelni az ülés alá). Nagyon elfáradt, mire megérkezett, pedig nem is volt gyerek az ülésben, csak egy üveg sör :)

Teljesen meghatódtam azon, ami az est hátralevő részében történt, Rom ugyanis hosszú perceken át legózott türelmesen az ülés részeivel, kitapasztalva, hogy mit hogyan és hova kell illetszteni/dugni/csavarni/nyomni. Számomra egyelőre még csak az egyértelmű, hogy a gyereket hova kell illeszteni Ezt követően papper kb. 2-3 órán keresztül babakocsira vadászott az interneten. Olyanra, amibe a megszerzett ülést be lehet tenni, hogy a masina újszülött korban is használható legyen. Nagyon belemélyedt a keresgélésbe és olyan komoly arcot vágott közben, mintha a dologtól az egész elkövetkezendő generáció sorsa és jóléte függne. Colombót is megszégyenítő nyomozása minden részletre kiterjedt. Én sajnos nem mindig vagyok türelmes, úgyhogy fél egykor már ráoltogattam a villanyokat, látványosan ásitoztam és hajtogattam, hogy jó, akkor van ez meg az a lehetőség, de ahogy mi, magyarok mondjuk: aludjunk rá egyet! MOST!