Liftben utazni alapvetoen nem egy kellemes elmeny, mert az emberek alig varjak, hogy kiszalhassanak es az a csend is olyan kinos tud lenni. Mindenki bamulja a kijelzot, hogy hangyadik emeletnel tart eppen a lift - mintha valami nagyon erdekes musor lenne. Na de ez a vancouveri liftekre nem igaz am :) Itt a fel perc alatt olyan kis beszelgetesek alakulgatnak, hogy csak na. Igy sikerult mar par szomszedot megismerni. Valoszinuleg nem nagyon fogom mar oket latni, de azert erdekes egy-ket szosszenetet megtudni roluk az alatt a par pillanat alatt. Igy tortent, hogy peldaul megismertem Louis-t, a guatemalai figurat, aki az epulet legfelso emeleten lakik. Nagyon kis kozvetlen volt, o is nemreg koltozott ide. Mondta, hogy van am egy magyar parocska az epuletben, azt hiszem oket meg a mosodaban ismerte meg :) Amugy tudtam, hogy vannak itt magyarok, csak nem sikerult oket elkapni. Az tortent, hogy a multkor volt egy tuzriado koran reggel, amikor is a lakok almosan csoszogtak le pizsiben a foldszintre meg az epulet ele. Ott alldigalt mindenki, volt egy par, akit annyira nem zavart a pizsi, meg a kontos hogy elmentek kaveert a Starbucks-ba. A tuzoltok is beestek par perc mulva, kideritettek, hogy csak valami meghibasodas volt, majd kozoltek, hogy hat a lift meg nem fog mukodni ugy 3-4 oran at, ugyhogy lehet elkezdeni visszamaszni a lepcson. Ennek nem orultem, meg a szemem is konnybe labadt, amiert ilyen mozgasserult allapotomban megmaszatnak velem 12 emeletet. Amikor a 4. emelet kornyeken voltam, akkor hallottam, hogy valakik magyarul beszelgetnek. A fent emlitett par haladt elottem, de valamiert iszonyat modon begyorsitottak meg beeloztek az elottuk haladokat, en meg eloszor lelkesen gyorsitottam, mert el akartam oket kapni, de aztan mar nem birtam tovabb. Igy tortent ez a kis izgalmas eset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése