Ismet hosszu hallgatas utan jelentkezem. Epp itt van Kriszti baratnom a ferjevel es a ket ikerlanyaval, ok 8 honaposak. Aronkaval nem nagyon erdeklik egymast a gyerekek, dehat nagy a korkulonbseg :) Rom a GamesCom-on nyomul a kollegaival, onnan pedig hazalatogat ket napra, es majd onnan jon vissza. Mar nagyon varom, hogy ujra itthon legyen - fura igy nelkule. Aron szuletese ota meg nem is volt tavol.
Aron ma 10 hetes! Eszmeletlen, hogy peldaul mar 1-2 het alatt mennyit tud fejlodni. Mostanaban az a kedvenc idotoltese, hogy a kezet nezegeti kozelrol ilyen gondterhelt fejjel, ami igen vicces latvanyt tud nyujtani :) Utoget mindent amit melle teszek. Tovabbra is szereti a furdest, meg ha enekelek neki. Egyre tobbet gugyoreszik es tovabbra is nyugodt, jo termeszetu baba. Az mondjuk rendesen ki tudja akasztani, amikor kedvenc hobbijanak, a furdesnek veget vetunk es kivesszuk a kadbol. Mostmar a nagy kadban furdetjuk, amit meg jobban elvez, mert korulotte a vegtelen tenger, o meg boldogan ring benne (vagyis ringatjak benne) jobbra-balra.
Kriszti hozott par cuccot, amit az o gyerekei mar kinottek. Ugy hozta, hogy na, Aron majd 1-2 honap mulva talan mar tudja oket hordani. Hat, mar most tudja oket hordani, sot, van, amit epp hogy be tudok gombolni. Szoval a gyermek no rendesen. Nemreg megkapta az elso oltasait is. Elmentunk ide a sarokra, a Community Health Center-be, ahol egy nagyon kedves es megallas nelkul beszelo vedoneni vart minket. Valaszolnom kellett irasban egy kerdessorra, amit aztan a vedono meg is nezett. Olyanokat kerdeztek peldaul, hogy adok-e naponta a babanak D vitamint, hogy nem erzem-e magam depressziosnak, hogy van-e valami, ami gatol a baba ellatasaban, hogyan etetem stb. Erre a depis vagy-e dologra nagyon odafigyelnek, a korhazban/a Vancouver, BC altal kiadott gondozos konyvben is sokat beszeltek rola, a vedono is rakerdezett amikor itt volt. Azt is megkerdeztek az oltaskor, hogy torlom-e naponta nedves ronggyal a baba inyet - hat en ilyet nem csinalok, mert egyreszt azelott nem hallottam rola, masreszt pedig, amikor rakerdeztem a haziorvosunknal, hogy mi ez az egesz, akkor o azt mondta, hogy felesleges es ne foglalkozzak vele. De most a vedono kiseloadast tartott arrol, hogy ez igenis fontos, es hogy a haziorvosom hulyeseget mondott. Aztan jott a lenyeg: az oltas. Egy ment az egyik combba es ketto a masikba. Le kellett fognom a labat es a karjat. Nagyon uvoltott szegeny :( de aztan uton hazafele hamar bealudt es olyan kis komasnak tunt. Este otthon viszont keservesen sirt, es akkor mar en is razenditettem, mert olyan rossz volt latni szenvedni :( De szerencsere teljesen jol volt masnap meg utana is, laza sem volt egyaltalan. A vedoneni igencsak beszedes volt es nagyon lelkes volt mindennel kapcsolatban: orult, hogy csak szoptatok, aradozott Aronkarol meg az anyatej hatasarol, hogy jaj, de szep a bore, jaj de szepen fejlodik stb. Aztan beszelgettunk a ketnyelvusegrol, akkor meg arrol aradozott, hogy milyen csodalatos ez, es kitert ra, hogy az o meg felig portugal. Meselt azokrol a szulokrol, akik nem oltatjak be a gyerekeiket, meg beszelt egy sort az uj szamitogepes rendszerukrol, szoval nagyon-nagyon lelkes volt mindennel kapcsolatban :)
Most, hogy itt vannak Krisztiek, kicsit atrendeztuk a dolgokat: ok most a mi szobankban vannak - az egyik kislany Aron agyaban alszik, a masik pedig a hordozhato agy/jaroka-felesegben, amit hoztak magukkal. En atkoltoztem a kisszobaba, es az agyon alszom Aronnal, aztan amikor jon Rom, akkor visszacsereljuk a szobakat. Eloszor kicsit tartottam az egyutt alvastol, meg mondjuk meg most is szupereber vagyok es minden moccanasra felebredek, de azt kell, hogy mondjam, hogy fantasztikus erzes a babaval egymas mellett aludni. Eleg nagy az agy, meg Aront korbevettem mindenfelevel, hogy ne legyen baleset, de mivel meg ugy sem tud megfordulni, ezert nincs is balesetveszely. Volt olyan, hogy mindketten felalomban voltunk, aztan kinyitottam a szemem, hogy lassam, elaludt-e, es csak azt lattam, hogy bamul bele az arcomba a nagy szemeivel es vigyorog ezerrel :) Ejszaka meg, amikor felkel enni, igen boldog, hogy melle fekszem vissza. Nappal viszont megoldjuk, hogy a sajat agyaban aludjon, mert kulonben rohangalnek be hozza folyton megnezni, hogy minden rendben van-e. Nem hiszem, hogy gond lesz, amikor ujra a kisagyaban kell aludni (sokan mondjak, hogy igy lehet "elrontani" a gyereket, de szerintem ezt is lehet meg kesobb is modjaval csinalni es akkor nem lesz gond, amig tudja a gyerek, hogy hol van az allando helye es hogy egy-ket alkalommal lehet kozosen pihenni). Es hat kotodes szempontjabol is jo dolog az alkalmankenti egyuttalvas.
Aron ma 10 hetes! Eszmeletlen, hogy peldaul mar 1-2 het alatt mennyit tud fejlodni. Mostanaban az a kedvenc idotoltese, hogy a kezet nezegeti kozelrol ilyen gondterhelt fejjel, ami igen vicces latvanyt tud nyujtani :) Utoget mindent amit melle teszek. Tovabbra is szereti a furdest, meg ha enekelek neki. Egyre tobbet gugyoreszik es tovabbra is nyugodt, jo termeszetu baba. Az mondjuk rendesen ki tudja akasztani, amikor kedvenc hobbijanak, a furdesnek veget vetunk es kivesszuk a kadbol. Mostmar a nagy kadban furdetjuk, amit meg jobban elvez, mert korulotte a vegtelen tenger, o meg boldogan ring benne (vagyis ringatjak benne) jobbra-balra.
Kriszti hozott par cuccot, amit az o gyerekei mar kinottek. Ugy hozta, hogy na, Aron majd 1-2 honap mulva talan mar tudja oket hordani. Hat, mar most tudja oket hordani, sot, van, amit epp hogy be tudok gombolni. Szoval a gyermek no rendesen. Nemreg megkapta az elso oltasait is. Elmentunk ide a sarokra, a Community Health Center-be, ahol egy nagyon kedves es megallas nelkul beszelo vedoneni vart minket. Valaszolnom kellett irasban egy kerdessorra, amit aztan a vedono meg is nezett. Olyanokat kerdeztek peldaul, hogy adok-e naponta a babanak D vitamint, hogy nem erzem-e magam depressziosnak, hogy van-e valami, ami gatol a baba ellatasaban, hogyan etetem stb. Erre a depis vagy-e dologra nagyon odafigyelnek, a korhazban/a Vancouver, BC altal kiadott gondozos konyvben is sokat beszeltek rola, a vedono is rakerdezett amikor itt volt. Azt is megkerdeztek az oltaskor, hogy torlom-e naponta nedves ronggyal a baba inyet - hat en ilyet nem csinalok, mert egyreszt azelott nem hallottam rola, masreszt pedig, amikor rakerdeztem a haziorvosunknal, hogy mi ez az egesz, akkor o azt mondta, hogy felesleges es ne foglalkozzak vele. De most a vedono kiseloadast tartott arrol, hogy ez igenis fontos, es hogy a haziorvosom hulyeseget mondott. Aztan jott a lenyeg: az oltas. Egy ment az egyik combba es ketto a masikba. Le kellett fognom a labat es a karjat. Nagyon uvoltott szegeny :( de aztan uton hazafele hamar bealudt es olyan kis komasnak tunt. Este otthon viszont keservesen sirt, es akkor mar en is razenditettem, mert olyan rossz volt latni szenvedni :( De szerencsere teljesen jol volt masnap meg utana is, laza sem volt egyaltalan. A vedoneni igencsak beszedes volt es nagyon lelkes volt mindennel kapcsolatban: orult, hogy csak szoptatok, aradozott Aronkarol meg az anyatej hatasarol, hogy jaj, de szep a bore, jaj de szepen fejlodik stb. Aztan beszelgettunk a ketnyelvusegrol, akkor meg arrol aradozott, hogy milyen csodalatos ez, es kitert ra, hogy az o meg felig portugal. Meselt azokrol a szulokrol, akik nem oltatjak be a gyerekeiket, meg beszelt egy sort az uj szamitogepes rendszerukrol, szoval nagyon-nagyon lelkes volt mindennel kapcsolatban :)
Most, hogy itt vannak Krisztiek, kicsit atrendeztuk a dolgokat: ok most a mi szobankban vannak - az egyik kislany Aron agyaban alszik, a masik pedig a hordozhato agy/jaroka-felesegben, amit hoztak magukkal. En atkoltoztem a kisszobaba, es az agyon alszom Aronnal, aztan amikor jon Rom, akkor visszacsereljuk a szobakat. Eloszor kicsit tartottam az egyutt alvastol, meg mondjuk meg most is szupereber vagyok es minden moccanasra felebredek, de azt kell, hogy mondjam, hogy fantasztikus erzes a babaval egymas mellett aludni. Eleg nagy az agy, meg Aront korbevettem mindenfelevel, hogy ne legyen baleset, de mivel meg ugy sem tud megfordulni, ezert nincs is balesetveszely. Volt olyan, hogy mindketten felalomban voltunk, aztan kinyitottam a szemem, hogy lassam, elaludt-e, es csak azt lattam, hogy bamul bele az arcomba a nagy szemeivel es vigyorog ezerrel :) Ejszaka meg, amikor felkel enni, igen boldog, hogy melle fekszem vissza. Nappal viszont megoldjuk, hogy a sajat agyaban aludjon, mert kulonben rohangalnek be hozza folyton megnezni, hogy minden rendben van-e. Nem hiszem, hogy gond lesz, amikor ujra a kisagyaban kell aludni (sokan mondjak, hogy igy lehet "elrontani" a gyereket, de szerintem ezt is lehet meg kesobb is modjaval csinalni es akkor nem lesz gond, amig tudja a gyerek, hogy hol van az allando helye es hogy egy-ket alkalommal lehet kozosen pihenni). Es hat kotodes szempontjabol is jo dolog az alkalmankenti egyuttalvas.
Tök jó, hogy bejött az együttalvás. Nálunk Bogi is így kezdett, aztán egyszer vettünk neki egy ágyat, és onnantól kezdve ott aludt, nem kellett erőszakolni, ő akarta. Reggelente persze mászott át hozzánk, de este más csak nagyon néha jött át, mikor valami baja volt. Aztán mikor Pilisvörösvárra költöztünk, akkor kijelentette, hogy akkor ő külön szobában fog aludni, és így is történt. Úgyhogy nála nagyon bejött, én nagyon szerettem vele aludni, és a szoptatás is sokkal könnyebben megoldható.
VálaszTörlésLenke is velünk alszik, kíváncsi vagyok, hogy nála milyen lesz majd az "elválás".
Mi is együtt aludtunk Abival, jó sokáig, aztán mióta mocorog, ficánka lett nekünk is meg neki is kényelmesebb külön ágyban. De nem bántam meg, hogy az első hónapokat együtt aludtuk át. Akkor igazán jól is aludt, mostmár nyugtalanabb, de ez már egy új korszak...fogzás...
VálaszTörlés