Én nem beszélni magyar

Íme egy kis lista, ami ízelítőt ad Rom és magyar nyelv bimbózó kapcsolatából:

1. egy új - egyelőre csak általa használt -köszönésforma: "Sziasztok kívánok!". Köszönéskor amúgy nagyon magabiztosan mondja mindig, hogy "Sziasztok!", akkor is, amikor csak nekem köszön

2. reakciója Vince születésének hallatán: "Great! I can't wait to teach him a PROPER language!"
3. a cigiről való leszokás időszakában álmodozva a távolba tekint, és annak kifejezésére, hogy úgy rágyújtana, ezt mondja (a pisilni kell mintájára): "Cigilni kell."
4. huszonhat = húszvanhat

5. a Katusikamikus szerinte egy igazán magyaros hangású formája a nevemnek, használja is
6. azt szót, hogy "bolt" nem tudja megjegyezni, ezért a szó angol megfelelőjét toldalékolja, ennek több változata is ismert, pl. shopnikus, shopni, shopnicisztikus, shopnika

A magyar könyvből amúgy, amit még tavaly nyáron vettem neki, eleinte lelkesen tanultunk, de jelen pillanatban kissé porosan nyugszik a polcon. Néha kapok egy-két beszólást, hogy miért nem beszélek hozzá magyul. Ilyenkor rögtön átváltok magyarra és kérdéseket teszek fel, amire ő a bejegyzés elején látható kisállat szemszerkezetét ölti arcára, majd azt mondja: "Igen, köszi" (bármi legyen is a kérdés).