Örvendek, zsömapel zsánpól!

A történelmet okolom azért, hogy Rom nem ismeri a remek kis francia filmeket, amiket felnőttem. Úgy vettem észre, hogy itt úgy általában nem nagyon szeretik a franciákat, ezért a filmjeiket sem nagyon nyomatják. Tudatosítanom kell benne, hogy a Belmondo, Sophie Marceau és Alain Delon nevek nem francia ételeket vagy balettlépéseket takarnak. Szóval kell majd egy francia-estet szerveznem, és ezeket a filmeket fogom levetíteni: A Profi, Kellemes húsvéti ünnepeket!, Házibuli, Sok pénznél jobb a több, Éretlenek, Amelie. Nem lesz gond, Rom nyitott a világra és türelmes is, a magyar-esteket is érdeklődéssel szokta fogadni (ezek ilyen spontán estek, és úgy indulnak, hogy iszom "csak egy pohár bort", majd az a vége, hogy 3 óra múlva üvöltve énekelek a youtube-os magyar videoklipekre és listát készítek neki a magyar találmányokról, amik nélkül ez a világ tutira nem működne). Rom végignézte már például a Macskafogót (Youtube-on megtalálható remek minőségben, angol felirattal!), aranyosan dudorászik Pataky Attilával a Kör c. dalra, és még akkor sem reklamál, amikor üvölt az István a király. A Hófehért még nem mutattam neki, de már felkészítettem rá lélekben. A fentiek kapcsán eszembe jutott, hogy Bud Spencerről és Terence Hillről sem hallott még, de ez talán nem is olyan nagy baj.

Ma megmutattam Romnak a blogot. Reakció (Belmondo képét látva): "Kiezaférffffi?!"