Szombaton jó sokat mászkáltunk a városban, szereztünk háziorvost is, aki egyben szülész szakorvos is, úgyhogy hurrá. Megvan a kórház is, ahol szülni fogok (úgy néz ki), már nézegettem a szülészeti ismertetőt, eddig szimpatikus a dolog, de majd szerdán több is kiderül, akkor találkozom ugyanis az orvossal.
Szereztünk mobiltelefont is. Elég gáz itt a mobiltelefon- rendszer, mert minél több pénzt próbálnak leakasztani az emberről. Például az is pénzbe kerül neked, ha Te kapsz üzenetet, vagy ha téged hívnak belföldről! A másik ilyen gazság az, hogy külön pénzbe kerül, ha szeretnél hívásjelzést és hangpostát, és alapból sem olcsók már sem az előfizetéses, sem pedig a feltöltős lehetőségek, de hát ez van sajnos.
Írok egy kicsit a tévéről. Azt már talán említettem, hogy nem nagyon tudom, melyik kanadai és melyik az amerikai, kivéve a hírcsatornákat. A lényeg, hogy a különböző magazinműsorokban sokat beszélnek és hangosan, közel a kamerához, szinte a lehelletüket is érezni már. Megy a hatásvadászat nagyon. Az elmúlt hétvége nagy eseménye a Super Bowl-döntő volt, amit közvetítettek is. Sok híresség is nézte a meccset, utána pár napig erről szóltak a műsorok, meg arról, hogy Christina Aguilera kicsit átköltötte a himnusz szövegének egy részét a nagy izgalomban, de aztán nem jött zavarba és elég jól kimagyarázta magát. Azt mondta: "I can only hope that everyone could feel my love for this country and that the true spirit of its anthem still came through." Végülis igaza van, de azért legközelebb párszor átolvashatná a szöveget mielőtt dalra fakad.
Vasárnap egy nagyon hajmeresztő műsort láttunk az USA-ban rendezett gyerekszépségversenyekről. Ezek a fajta versenyek sajnos odaát nagyon nagy népszerűségnek örvendenek. Elég riasztó volt hallani az anyukákat, ahogy nyomatják szegény gyerekeket, és ahogy kenik a hároméves, bikinit viselő kislányukra a barnítókrémet, ami ugyebár még egy felnőtt nőn is megagáz. Csillámpor, tupír, kiló smink, hercegnőruha - mind úgy nézett ki, mintha kábé Medveczky Ilona fejét rátették volna sok kis törpére, akiknek Kiszel Tünde az stylistja. Voltak 1-2 évesek is, akik azt sem tudták miről van szó, és ott sírtak, a szüleik viszont tolták ki őket a színpadra. A műsor egy ilyen dokumentumfilm-szerűség volt arról, hogy ez az egész mekkora bizarr dolog már.
Furcsa, hogy sok a gyógyszerreklám. De nem ám Algoflex-típusú gyógyszerekre kell itt gondolni, hanem keményebb fajtákra, depresszió meg szívbetegségek elleni készítményekre. Ezek az átlagosnál kicsit hosszabb reklámok, mert sok mindent elmondanak, amit amúgy a betegtájékoztatón lehet olvasni. Gondolom itt ez a törvény, vagy nem tudom. De mi a frásznak kell ezt reklámozni? Egy átlagembert nem a reklám kell, hogy rábeszélje a komolyabb betegség ellen szedhető gyógyszerre, hanem az orvos, aki jó esetben tudja, hogy mi a pálya és hogy kinek mit lehet szedni. Nem értem én ezt.
Viszont tök jó, hogy az Oscar gálát idén normális időpontban nézhetem, nem kell fent maradni éjjel, sem pedig az összefoglalót nézni. Tudom, hogy ez hatalmas hír nektek, pláne a blog férfiolvasóinak, de higgyétek el, fontos alaposan megnézni azokat a szép ruhákat, meg hogy ki kivel érkezik, na!
A bejegyzés elején említett nagy mászkálásban elnéztünk egy bútoráruházba, mert most azon gondolkozunk, hogy majd inkább lehet, hogy bútorozatlan lakást kellene bérelnünk és inkább megvenni bele pár dolgot. Van már könyvespolcunk, íróasztal, tv-állvány, szőnyeg meg egy pici kihúzható vendégágy (mondjuk ágynak csak jóindulattal nevezném), és ugye kellene nekünk ágy, egy kanapé meg dohányzóasztal. A bútorozott lakás drágább lenne, és lehet, hogy jobban megérné, ha megvennénk azt a pár dolgot, de ezen még gondolkozunk. Elég drága volt minden, úgyhogy ha a bútorok mellett döntünk, akkor marad a jó öreg IKEA.
Utunk során belebotlottunk egy szimpátiatüntetésbe, persze tudtuk, miről szól az egész, de hogy konkrétan mit kántáltak arabul, azt nem tudom, viszont elég sok ember összegyűlt zászlókkal, transzparensekkel, festett arccal.
Ismét elmentünk a jó kis kajáldába, ahol első hétvégénken is voltunk. Ez egy ilyen amerikai jellegű "diner" hely, olyan, amit a filmekben lehet látni. Marha jó kajákat csinálnak és nem is drága. Az agyontetovált leszbikus pincérnéni már szinte ismerősként köszöntött minket. Én betoltam egy - a testsúlyomnak megfelelő mennyiségű - salátát, amiben volt vagy hatféle zöldség, csíra, meg ilyenek, és sajttal és pirított kenyérdarabokkal volt megszórva. Aztán lecsúszott egy hatalmas adag rántott gomba, végül pedig két darab gofri (itt úgy eszik, hogy ráöntenek valami tejszínes krémszerűséget, meg juharszirupot - nagyon finom!). Persze egy óra elteltével már éhes voltam. Ha így haladok, dupla kórházi ágyon kell szülnöm. Na, azért még nem vészes a helyzet, teljesen normális a terhességi súlyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése